Szezonbérlet 8

Szezonbérlet 8

Műsor: 
Wagner: Nürnbergi mesterdalnokok – nyitány
Liszt: A-dúr zongoraverseny
Schumann: IV. d-moll szimfónia
Vezényel: 
Közreműködők: 
Zongora: Balázs János

A nürnbergi mesterdalnokok, az A-dúr zongoraverseny és a d-moll szimfónia: egy-egy romantikus vallomás az életről, az ember földi útjáról s annak céljairól ‒ három különböző alkotói szemszögből és megfogalmazásban.

Richard Wagner egyetlen víg dalműve a zenés színpad történetében addig ismeretlen, kollektív hangon hirdette alkotójának a művészetbe, s annak értelmébe: egyéni és közös sorsmeghatározó erejébe vetett hitét. Ars poeticaként nyomatékosítva egyúttal a régi tudás megbecsülésének szükségét, melynek ismeretében, de csakis friss szellemben sarjadhat ki újabb maradandó művészi forma. S válhat azzal együtt az élet értelmes, teremtő létté. Művészet és élet összhangját a főhős Stolzingi Walther útja példázza. A nürnbergi mesterdalnokok: egyetlen monumentális óda a művészethez: a szent művészethez a szövegkönyv sorai szerint. Ellenállhatatlan iramú nyitánya sokban előlegezi a mű zenéjét, előrevetítve annak szellemiségét is.

Liszt Ferenc A-dúr zongoraversenye „értől az óceánig” típusú alkotás: intenzív „képek” sora, köztük gigászi küzdelmekkel, költői ellágyulásokkal, s végül betetőző diadallal. Latens programja a Prométheusz‒Mazeppa‒Tasso-i gondolatvilágú szimfonikus költemények rokonává teszi. S mit mondhat mindez a ma emberének? Válaszként Vörösmarty nagyjából egyidős, de el nem évülő sorait idézve: „Mi dolgunk a világon? küzdeni / Erőnk szerint a legnemesbekért”. Ezzel, s a Gondolatok a könyvtárban teljes befejező szakaszával Liszt is bizonyára egyetértett volna. Versenyművének szólistája, az ünnepelt virtuóz Balázs János, a legendás Cziffra György művészi örökségének szellemi követője és ápolója.

Robert Schumann IV. (d-moll) szimfóniája, szabadon szárnyaló, fantáziaszerű formálásmódja ellenére is egységes belső rendszer mentén megalkotott mű. Dramaturgiája határozott fejlődésvonalat mutat: a kezdet vulkánkitörésként ható, majd lávaként izzó-tovahömpölygő pátoszától elindulva, a felhőtlen-boldog finálé fényárjáig ívelően. Wagner, Liszt és Schumann: e három zseniális alkotó művészete – minduntalan hangsúlyozott ellentéteik dacára ‒ igenis döntő jelentőségű közös vonásokkal rendelkezik, amit a bérletes sorozat zárókoncertje is tanúsíthat.