Szezonbérlet 2.

Szezonbérlet 2.

Műsor: 
Jean Sibelius: Tuonela hattyúja, Op. 22
Jean Sibelius: d-moll hegedűverseny, Op. 47
Szergej Prokofjev: I. Hamupipőke – szvit, Op. 107
Vezényel: 
Közreműködők: 
Kállai Ernő - hegedű

Jean Sibelius (1865–1957) a finn zeneművészet máig legnagyobb hatású, legünnepeltebb személyisége. Hosszú élete maga volt a derű és nyugalom: kiegyensúlyozott napi feltételek mellett alkothatott – s élve a lehetőséggel, komponált is számos, elvitathatatlanul egyéni hangú remeket, többek között szimfonikus költeményeket, hét szimfóniát és a népszerű Hegedűversenyt. Zenéjének legfőbb ismérvei közé tartozik az északiság, s az attól elválaszthatatlan természet-közeliség. Ám a természeti inspiráció nem romantikus szentimentalizmussal átitatva, hanem sokkal eredetibb formában jut nála érvényre. Némi leegyszerűsítéssel: szerzeményeinek alaphangja az északi természeté, azok lendülete s ereje az idealizálatlan természet ősenergiáinak kiáradása. S mindez a Kalevala hatásaival vegyítve, már eleve számos kompozíciójának a címadásában tükröződik, ideértve a szimfonikus költemények sorát. Közülük való a Tuonela hattyúja, melynek komor, „túlvilági” fensége – a halál mitológiai országát övező, fekete vizű folyón tovasikló hattyú angolkürt-dalolásával – vélhetően Kodály Zoltánra is hatott, midőn ifjúkori zenekari darabját, a Nyári estét komponálta. A d-moll hegedűversenyt a századelőn feltűnő magyar csodagyermek-hegedűsnek, Vecsey Ferencnek ajánlotta Sibelius.

Finnország 1917-ben vált független állammá, s a hangversennyel az évforduló előtt tisztelegünk egyúttal. Kállai Ernő hegedűművész a New York-i Juilliard Egyetemen szerezte diplomáját. Számos amerikai és európai országban koncertezett már; hazai és külföldi díjak, versenygyőzelmek birtokosa.

Az orosz Szergej Prokofjev XX. századi alkotóként is mindig szívesen tért vissza a romantika örökségéhez. Hamupipőke-balettje az 1940-es évtized terméséhez tartozott, s bevallottan a klasszikus balett-hagyományokhoz hű szellemben született. Zenéjéből később három szvitet állított össze a szerző, s közülük a nyolcrészes első darab csendül föl a novemberi hangversenyen. Ötletgazdag, élénk színekben villódzó muzsika, rengeteg humorral, groteszk fintorokkal ‒ és az éjfélt ütő óraszerkezet kalapálásának megdöbbentő hatású fölidézésével a zárótételben.