Hangforrás bérlet 2.

Hangforrás bérlet 2.

Műsor: 
Muszorgszkij: Egy éj a kopár hegyen (A night on the bare mountain)
Hidas: Versenymű két harsonára és zenekarra
Muszorgszkij–Ravel: Egy kiállítás képei (Tableaux d’une exposition)
Vezényel: 
Közreműködők: 
Kakuk Zoltán, Szilágyi Csaba - harsona

Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1839–1881), a legeredetibb hangú XIX. századi orosz zeneszerző első és egyetlen nagyszabású zenekari darabja volt az Éj a kopár hegyen. Programját, amely egy elképzelt, Szent Iván éji boszorkányszombat eseményeit festi le, a kor irodalmi és történetírói alkotásai ‒ Gogol és mások munkái mellett ‒ hazájának népi mondavilága ihlette. A zene Liszt Haláltáncának és Berlioz Fantasztikus szimfónia-fináléjának inspirációját is elárulja. Ám hiába írta meg Muszorgszkij a mű első zenekari verzióját (1867), a darab előadatlan maradt a szerző életében (és még csaknem egy évszázadon át a halála után is). Ő maga azonban még két további verziót készített; az utolsót, amely vokális szólistát, kórust és zenekart igényel, a Szorocsinci vásár c. operájához szánta (1880). Önálló zenekari darabként az Éj a kopár hegyen rendszerint – s így a mai este folyamán is – Nyikolaj Rimszkij-Korszakov átdolgozásában és hangszerelésében hallható. Ez az „apokrif” verzió azonban, épp a „társszerzői” átdolgozás következményeként, egész zenei világát tekintve jóval szelídebb, ha lehet így mondani: „polgáribb” alaptónusú lett a zseniális, vad és őserejű, 1867. évi szerzői változatnál. Maga Muszorgszkij még 1867-ben így írt kompozíciójáról: „mindig jelentős művemnek fogom tartani, olyan műnek, amelyben – önálló kisebb dolgok után – először sikerült szélesebb keretek között is saját arcomat megmutatnom”. Még szintén abban az évben bővebben is nyilatkozott darabjának belső világáról: „Számomra az a lényeg, hogy hűen adjam vissza a népi képzelet csapongásait, akármiben nyilatkozzék is meg […]. Alkotásom, formáját és jellegét tekintve, orosz és eredeti: és szeretném biztosan érezni, hogy szoros összhangban van […] az orosz néphagyománnyal. […] Gyorsan írtam, [...] minden előzetes nyers vázlat nélkül, 12 nap alatt. [...] Az ország lelkéből sarjadt”.

A mű programja a zeneszerző 1867. évi sorait idézve: a boszorkányok a Kopár hegyen „gyülekeztek, pletykálkodtak, fondorkodtak és várták a legnagyobbat – a Sátánt. Megérkezésekor ők, ti. a boszorkák, kört alakítottak a trón körül, amelyen ott trónolt hatalmas kecskebak képében a Legnagyobb, s dicsőítő énekeket énekeltek neki. Amikor a sátán a boszorkák dicsőítésétől kellőképpen felgerjedt, parancsszavával megnyitotta a boszorkányszombatot, miközben kiválasztotta a neki megtetsző boszorkákat, hogy kedvét lelje bennük. Így is csináltam meg. A címlapon feltüntettem a tartalmat: 1. A boszorkányok gyülekezése, tereferéik és pletykáik, 2. A Sátán érkezése, 3. A Sátán pogány dicsőítése, és 4. Boszorkányszombat.”

Rimszkij-Korszakov átdolgozásának alapjául a Szorocsinci vásárhoz készített szerzői verzió szolgált, a boszorkányszombat eseményeinek így egy távoli templom harangja, s azzal együtt a hajnal ébredése vet véget. Poétikus és átszellemült lírai szakasz zárja le ezáltal a kompozíció általánosan ismertté vált verzióját, a Hovanscsina előjátékának (Hajnal a Moszkva folyó felett) ihletett párjaként az életműben.

 

A tíz esztendeje elhunyt Hidas Frigyes (1928‒2007) korának legjátszottabb magyar komponistája volt, bel- és külföldön egyaránt. Népszerűsége könnyen indokolható, hiszen hagyománytisztelő művészete az élet szépségét hirdette az öröm, derű, harmónia keretében, aminek része a könnyed-tréfás tónus is. Harsona-kettősversenye a Nyugatnémet Rádió Zenekara számára készült 1988-ban, később a Florida Concerto elnevezést kapta. Háromtételes alkotás, alapvonalaiban megőrizve a hagyományos gyors‒lassú‒gyors szerkezeti rendet:

I. VivaceII. Adagio sempliceIII. Allegro.

Játékos dinamizmus és tánckarakterek uralják a szélső tételeket, míg a rövid lassútétel dallamvilágát bensőséges fénybe vonják a zenekar színei. A versenymű ma esti szólistái a Miskolci Szimfonikus Zenekar művészei lesznek.

 

Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij – Maurice Ravel: Egy kiállítás képei:

csakúgy, mint az Éj a kopár hegyen, ez a mű is programzene: orosz romantikus szemmel látott és láttatott életteljesség. Kiállítást rendeztek Muszorgszkij egykori ismerőse, az építész Viktor Hartmann hátrahagyott alkotásaiból – festményekből, akvarellekből, vázlatokból –, s azt megtekintve fogalmazódott meg a zeneszerzőben a zongoraciklus terve, amelyet mindössze három hét leforgása alatt komponált meg azután (1874). Az általa hangokban újrarendezett látványtár „beavatási útvonala” mentén haladva eljuthatunk az egyén magányos lépteitől – a vissza-visszatérő Séta (Promenade) melódiájától – a közösségbe olvadásig: az orosz élet apoteózisáig, átszellemítve A kijevi nagykapu grandiózus, harangzúgással és latens kórusokkal fűszerezett hangjaival. S az élmény erején mit sem változtat, hogy a monumentális városkapu mindössze a zeneszerző fantáziájában épült föl: Kijevben hiába is keresnénk, ugyanis csupán Hartmann egyik megvalósulatlan terve maradt. Maurice Ravel (1875‒1937) 1922-ben készítette el a mű nagyzenekari átdolgozását, s ez tette igazán népszerűvé Muszorgszkij darabját. Tételei a raveli verzió szerint [további megjegyzésekkel ellátva]:

 Séta

1. Gnóm [eredetileg egy diótörőt ábrázoló rajz volt, torz figurával]; Séta

2. Az ódon kastély; Séta

3. A Tuileriák kertje [a helyszín Párizs, a kép játékaik fölött civódó gyermekeket ábrázolt]

4. Bydło [nagy kerekeken gördülő lengyel ökrösszekér]; Séta

5. Kiscsibék tánca a tojáshéjban [a rajz egy balett-előadás jelmezterve volt]

6. Samuel Goldenberg és Schmuyle [a gazdag és a koldus zsidó párbeszéde]

7. A Limoges-i piac

8. Katakombák [Párizsban]; Halottakkal a halottak nyelvén [nem önálló kép, csak tételrész; a Séta moll témájára épül]

9. Baba-Jaga [az orosz népmesék boszorkányának tyúklábakon álló kunyhója]

10. A kijevi nagykapu [melyben a Séta témáját is visszaidézi a szerző]

Sziklavári Károly