Szezonbérlet 6.

Szezonbérlet 6.

Műsor: 
Carl Maria von Weber: Oberon – nyitány
Ludwig van Beethoven: C-dúr zongoraverseny, Op. 15
Wolfgang Amadeus Mozart: C-dúr („Jupiter”) szimfónia (K. 551)
Vezényel: 
Közreműködők: 
Szergej Beljavszkij - zongora

Carl Maria von Weber utolsó operájában, az Oberonban (1825‒26), tarka tündérvilágot keltett életre. A címszereplő tündérkirály és felesége, Titania bűbájos cselvetései, Puck közreműködése: kalandosabbnál kalandosabb fordulatokhoz vezetnek el a regényes történetben. A nyitány zenéje az opera dallamaiból épül föl, s kezdetén máris megszólal Oberon varázskürtje, majd pár pillanatra rá hamisítatlan tündérjárásnak lehetünk fültanúi a villódzó fafúvók jóvoltából. Hősi lendület, érzékeny szerelmi líra és természetközeliség együtt van jelen a nyitány zenei világában, amely az opera ún. Óceán-áriájának egyik frappáns dallamából szőtt diadalmámorban cseng ki: az emberfölötti küzdelmek útja méltó véget ért.

S jóllehet, a küzdelemhang szinte elmaradhatatlan sajátja Ludwig van Beethoven alkotásainak is, a C-dúr zongoraverseny, lévén a XVIII. század gyermeke még (1795), csupán csírájában tartalmazza ezt, a későbbiekből jól ismert szerzői kifejezésmódot. Időnként viszont mintha már romantikus „hősök” kalandoznának benne itt-ott: mintha velük „játszana el” a maga módján a fiatal komponista, féktelen energiák hullámhegyein, sőt néhol a rá jellemző titáni humorral. Beethoven egyik legbensőségesebb vallomása a gyönyörű lassútétel, melynek líráját ünnepi emelkedettség övezi. Lenyűgöző a finálé vitalitása és szellemessége. A zongoraszólamot interpretáló, orosz Szergej Beljavszkij, a 2016 őszén, Budapesten rendezett Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny II. helyezettje és közönségdíjasa.

Ugyancsak C-dúr hangnemű Wolfgang Amadeus Mozart „Jupiter” ragadványnevet viselő, utolsó szimfóniája, s általa tekintetünket ‒ a kezdet tündérvilága nyomán ‒ zárásképpen ismét az égiekre vetjük. Még akkor is, ha tudjuk: a „Jupiter” csupán az utókortól származó megjelölés, mely azonban a mű uralkodó karakterei, s különösen a zárótétel fölfénylő, „isteni” pompája révén csöppet sem mondható indokolatlannak.

A fiatal Madaras Gergely generációjának egyik meghatározó hazai – s nemzetközi viszonylatban is elismert – dirigense: 2013-tól az Orchestre Dijon Bourgogne zeneigazgatója, 2014-től a Savaria Szimfonikus Zenekar vezető karmestere; a világ számos hírneves együttesének vendége.