Tűzvarázs bérlet VII.

Tűzvarázs bérlet VII.

Műsor: 
Debussy: Pelléas és Mélisande – koncertszerű előadás
Vezényel: 
Közreműködők: 
Pelléas: Iurie Ciobanu
Mélisande: Bénédicte Tauran
Golaud: Kovács István
Arkel király: Silló György Béla

Tűzvarázs sorozatunk záró hangversenyén koncertszerű operaelőadással tisztelgünk a száz esztendeje elhunyt Claude Debussy életműve előtt.

A XIX. század utolsó harmadával a francia irodalom és képzőművészet nagy korszaka nyílott meg. Szimbolisták és impresszionisták hoztak magukkal új érzésvilágot, színeket Európa kulturális vérkeringésébe, ám a zeneművészet berkeiből még jó ideig hiányzott a hasonló mérvű, látványos kitavaszodás. E folyamatot Debussy lassan bontakozó művészete indította el a századvégen. Alkotói önmagára találásának legfontosabb fejleményei közé tartoztak évtizednyi munkálatai azon az operán, amely a francia zene történetének is mérföldköve lett. Debussy előzőleg már hosszabb ideje vágyott olyan szövegkönyvre, amely szakít a romantikus ideálokkal és pózokkal, s amelynek szereplői így nem vitatkoznak és tárgyalnak immár, hanem elszenvedik sorsukat: az életet és a halált – ahogyan ő maga kifejtette. Olyan zenedrámai stílusra törekedett, melyben a beszélt szó felmondja a szolgálatot, hiszen a zene éppen a szóval kimondhatatlan dolgok kifejezésére való – ismét csak saját szavait idézve. Ezt a librettó-alapot kapta meg a belga költő Maurice Maeterlinck Pelléas és Mélisande című drámájától. Önvallomása szerint operájával a szépség törvényét igyekezett követni, zenéje a természet és a képzelet titokzatos kapcsolatait keresi. A darab különleges, „debussys” érzékenységéhez tartozik, hogy alkotója távolságtartás nélkül, együtt sír vagy örül a sorsukat elszenvedő szereplőkkel. S ahogyan a komponista hosszan és kitartóan küzdött az anyaggal, nem vezetett egyenes út a népszerűségig sem: az 1902. évi bemutató után csak lépésenként barátkozott meg Párizs közönsége az újszerű művészettel. Kulcsszerepe volt ebben a szakmabeliek kitartó, kicsiny csapatának, beleértve M. Ravelt és körét is, akik speciális szót gyártottak akkor: a pelléer („pelléálni”) annyit tett, mint egymással vállvetve, kitartóan ünnepelni Debussy operáját az esti előadáson.

A tavalyi Bartók Plusz Operafesztivál nagy sikerű Prokofjev-produkciója után most a modern francia zene egyik alapművét dirigálja el Miskolcon Fabrice Bollon párizsi karmester a Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Bartók Plusz Operafesztivál közös szervezésében.