Tűzvarázs bérlet VII.

Tűzvarázs bérlet VII.

Műsor: 
Debussy: Pelléas és Mélisande – koncertszerű előadás
Vezényel: 
Közreműködők: 
Pelléas: Iurie Ciobanu
Mélisande: Bénédicte Tauran
Golaud: Kovács István
Arkel király: Silló György Béla

Tűzvarázs sorozatunk záró hangversenyén a száz esztendeje elhunyt Claude Debussy (1862‒1918) munkássága előtt tisztelgünk.

A XIX. század utolsó harmadával a francia irodalom és képzőművészet nagy korszaka köszöntött be. Szimbolisták és impresszionisták hoztak magukkal új érzésvilágot, színeket Európa kulturális vérkeringésébe, ám a zeneművészet berkeiből még jó ideig hiányzott a hasonló mérvű, látványos kitavaszodás. E folyamatot Debussy lassan bontakozó művészete indította el a századvégen. Alkotói önmagára találásának legfontosabb fejleményei közé tartoztak évtizednyi munkálatai azon az operán, amely a francia zene történetének is mérföldköve lett. Debussy előzőleg már hosszabb ideje vágyott olyan szövegkönyvre, amely szakít a romantikus ideálokkal és pózokkal, s amelynek szereplői így nem vitatkoznak és tárgyalnak immár, hanem elszenvedik sorsukat: az életet és a halált – ahogyan ő maga kifejtette. Olyan zenedrámai stílusra törekedett, melyben a beszélt szó felmondja a szolgálatot, hiszen a zene éppen a szóval kimondhatatlan dolgok kifejezésére való – ismét csak saját gondolatait idézve. Ezt a librettó-alapot kapta meg a belga költő Maurice Maeterlinck (1862‒1949) Pelléas és Mélisande című drámájától. Önvallomása szerint operájával a szépség törvényét igyekezett követni, annak zenéjével a természet és a képzelet titokzatos kapcsolatait kereste. A cselekménymenetében sokszor álomszerű darab különleges, „debussys” érzékenységéhez tartozik, hogy alkotója ‒ távolságtartás nélkül ‒ együtt sír vagy örül a sorsukat elszenvedő szereplőkkel. S ahogyan a komponista hosszan és kitartóan küzdött az anyaggal, nem vezetett egyenes út a népszerűségig sem: az 1902. évi bemutató után csak lépésenként barátkozott meg Párizs közönsége az újszerű művészi kifejezésmóddal. Kulcsszerepe volt ebben a szakmabeliek kitartó, kicsiny csapatának, beleértve Maurice Ravelt és körét is, akik speciális szót gyártottak akkor: a pelléer („pelléálni”) annyit tett, mint egymással vállvetve, kitartóan ünnepelni Debussy operáját az esti előadáson.

A 2016. évi Bartók Plusz Operafesztivál nagy sikerű Prokofjev-produkciója után Fabrice Bollon párizsi karmester most a modern francia zene egyik alapművének ‒ Debussy egyetlen befejezett operájának ‒ keresztmetszetét dirigálja el Miskolcon. A darab szereplői:

 

Pelléas, Arkel király egyik unokája                         tenor

Golaud, Arkel király másik unokája                        bariton

Genovéva, Pelléas és Golaud édesanyja                    alt

Arkel, Allemonde királya                                           basszus

Mélisande                                                                  szoprán

Yniold, Golaud kisfia                                                 szoprán

Orvos                                                                         basszus

Pásztor                                                                       basszus

 

Koncertszerű előadásunk keretében a műnek az alábbi cselekményleírás során vastag betűkkel kiemelt részletei hangzanak föl:

I. felvonás, 1. jelenet: a vadat űző s az erdőben eltévedt Golaud a zokogó Mélisande-ra bukkan egy forrásnál. A titokzatos lány szinte semmit sem hajlandó elárulni addigi életéről és származásáról. Golaud-ról viszont megtudjuk, hogy ő Arkel király unokája. Unszolására végül vele tart a lány. (Az opera többi része már Arkel király udvarában játszódik.) I. felvonás, 2. jelenet: Arkel és Genovéva párbeszédéből értesülünk arról, hogy a tőlük távollevő Golaud feleségül vette Mélisande-ot, s mindketten az udvarba tartanak. I. felvonás, 3. jelenet: a megérkezett Mélisande és Genovéva párbeszéde; Pelléas és Mélisande találkozása.

II. felvonás, 1. jelenet: Pelléas és Mélisande a park árnyas szökőkútjánál játszadoznak; Mélisande beejti a vízbe a Golaud-tól kapott gyűrűt. II. felvonás, 2. jelenet: a megsebesült Golaud és Mélisande párbeszéde. Megtudjuk, hogy abban a pillanatban, amikor Mélisande kútba ejtette gyűrűjét, Golaud balesetet szenvedett: fának rohant vele a ló. Mélisande bevallja, hogy szenved a várban: elvágyódik onnan. Golaud észreveszi, hogy nincs felesége ujján a gyűrű, de Mélisande nem mondja el az igazságot. Golaud utasítja, hogy induljon el a gyűrű keresésére; Pelléas majd elkíséri. II. felvonás, 3. jelenet: Pelléas és Mélisande éjszakai gyalogútja egy sziklabarlang bejáratánál.

III. felvonás, 1. jelenet: Mélisande a vár toronyablakában fésüli földig omló aranyhaját, majd az épp arra sétáló ‒ s a látványtól fölhevült ‒ Pelléas-szal érzéki játékba kezd, melynek Golaud kínos megjelenése vet véget. III. felvonás, 2. jelenet: Golaud a vár alatti barlangba vezeti Pelléast, ahol a mélybe néznek a víztartó medence széléről. Golaud sokat sejtető szavai: „Érzed-e itten a halál szelét?”. III. felvonás, 3. jelenet: a barlangból kijőve Golaud és Pelléas folytatják

a beszélgetést; Golaud figyelmezteti öccsét, hogy hagyjon föl a gyermeket váró Mélisand-dal kapcsolatos vonzalommal. III. felvonás, 4. jelenet: Golaud vallatja kisfiát – aki sokat van hármasban együtt Pelléas-szal és Mélisande-dal – hogy miről szokott beszélgetni, mit szokott csinálni a két fiatal. Mélisande ablakához lépnek, Golaud magasba emeli kisfiát, hogy belásson. Odabent Pelléas és Mélisande csöndesen ülnek a tűznél.

IV. felvonás, 1. jelenet: Pelléas és Mélisande a vár egyik szobájában megbeszélik az esti találkozót a kútnál. IV. felvonás, 2. jelenet: kezdetben Arkel és Mélisande párbeszéde, majd a belépő Golaud megszégyeníti hűtlen szívű feleségét: haját rángatja. IV. felvonás, 3. jelenet: Yniold jelenete a mezőn. IV. felvonás, 4. jelenet: Pelléas és Mélisande szenvedélyes éjszakai találkozója. Golaud rájuk tör és leszúrja öccsét.

V. felvonás: Mélisande betegen fekszik várbeli szobájában, semmire sem emlékszik. Jelen van Arkel és Golaud is. Mélisande időközben megszülte kisleányát. Végül csöndesen elhagyja a lélek.

 

A tavalyi Bartók Plusz Operafesztivál nagy sikerű Prokofjev-produkciója után most a modern francia zene egyik alapművét dirigálja el Miskolcon Fabrice Bollon párizsi karmester a Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Bartók Plusz Operafesztivál közös szervezésében.