Tűzvarázs bérlet II.

Tűzvarázs bérlet II.

Műsor: 
Joseph Haydn: G-dúr („Oxford”) szimfónia, No. 92
Jacques Ibert: Fuvolaverseny
Edward Elgar: Változatok egy eredeti témára („Enigma”), Op. 36
Vezényel: 
Közreműködők: 
Fuvola: Karl-Heinz Schütz

Osztrák és szlávos-népies, francia, valamint angol színvilág keveredik egymással az októberi hangverseny műsorában, melyet a szokványostól eltérő módon nem lezár, hanem megnyit egy szimfónia. S bár az angol vonatkozások meghatározó szerepűek az est nagyobbik részére nézve, a különböző jellegű nemzeti összetevők szabadon kapcsolódnak-kombinálódnak egymással a program egészében. Osztrák szerző francia megrendelésre készült, de Angliában bemutatott darabja lesz a hangverseny kezdőszáma, utána osztrák művész ‒ Karl-Heinz Schütz, a Bécsi Filharmonikus Zenekar első fuvolása ‒ tolmácsol egy XX. századi francia fuvolaversenyt, végül későromantikus angol komponista népszerű alkotása kerekíti le az est műsorát.

Joseph Haydn első angliai útja (1791–92) egyetlen diadalmenetként volt jellemezhető. Neves állomását képezte a díszdoktorrá avatás Oxfordban, 1791 júliusában, melynek alkalmával többek között a 92. jegyzékszámú G-dúr szimfónia is fölhangzott. Nem volt már új darab: párizsi megrendelésre írta a zeneszerző két esztendővel korábban, majd az angol közönség is megismerhette 1791 tavaszán, s az akkori sikernek volt betudható a júliusi előadás. Ám az utókor jóvoltából végül a kivételes oxfordi eseményre hivatkozó ragadványnévvel vált világszerte népszerűvé a szellemes kompozíció. Tételeit jókedv és humor uralja, s aligha akadhat zenekedvelő, akit ne nyűgözne le a finálé fergeteges vitalitása.

Francia színkultúrát, modern párizsi eleganciát képvisel a programban Jacques Ibert Fuvolaversenye (1932‒33), amelyet Edward Elgar komolyságot és játékosságot egyesítő alkotása követ. Hírnevét a nagyszabású „Enigma”-variációkkal (1898‒99) alapozta meg hajdanán az angol szerző, s az elismertetésben része volt a kor egyik karmesterfenoménjének, a győri születésű Richter Jánosnak is, aki a londoni bemutatót dirigálta. A címben foglalt „Enigma” kifejezés célzás a szerkezet igen eredeti elgondolásaira. Egyrészt ugyanis maga az alaptéma, melyre 14 változat épül, egyszer sem hangzik föl önállóan ‒ tehát mindvégig rejtve marad ‒, másrészt a kottában a zeneszerzőhöz közelálló személyekre vonatkozó, rejtjeles utalások állnak az egyes variációk élén, így a mű zenei portrésor is egyben.