Jelenlegi hely

Szezonbérlet 7.

2019. április 15., hétfő 19:00
Helyszín: 
Művészetek Háza
Műsor: 
Chabrier: Espana
Henning Sommerro: Solstice ("Sonnenwende")
James Moody: Toledo, spanische Fantasie
Sigmund Groven: Nordische Nacht
Grieg: Norvég táncok
Rimszkij-Korszakov: Spanyol capriccio
Vezényel: 
Közreműködők: 
Sigmund Groven - szájharmónika

Járt már Ön valaha olyan komolyzenei hangversenyen, amelynek szólista-közreműködője nem zongora-, nem hegedű- vagy egyéb vonóshangszeres, de még csak nem is valamely ütős vagy szimfonikus fúvósinstrumentumon játszó muzsikusvirtuóz, hanem: szájharmonika-művész volt? Ez a kicsinyke, fémízű hangkeltő szerszám, amelynek ajkainkhoz emeléséhez fél kezünk is elegendő, legtöbbünk számára valószínűleg gyermekkori emlék marad, ám zengésének megrendítő erejű pillanatai csenghetnek nyomban a fülünkbe, amennyiben visszagondolunk Ennio Morricone halhatatlan filmzenéjére, a Volt egyszer egy vadnyugat fájdalomteli melódiájára. Arról, hogy a szájharmonika mennyire sokrétű ‒ milyen árnyalt és komplex ‒ művészi kifejezésmód eszköze lehet, győz majd meg bennünket minden bizonnyal a norvég Sigmund Groven közreműködésével lezajló tavaszi est, amelyet a Miskolci Szimfonikusok vissza-visszatérő vendégkarmestere, az angol David Curtis dirigál. Groven egyike napjaink legjelentősebb szájharmonika-művészeinek. Rendszeresen együtt lép föl szimfonikus zenekarokkal, életművéhez több mint kéttucat lemezfelvétel is hozzátartozik. Repertoárja a népzenétől a klasszikus mesterek művein át a könnyűzenéig terjed, gyakran megszólaltatja saját kompozícióit is. Utóbbiakat illetően a miskolci közönség is megismerheti az Északi éjszaka című darab varázspoézisét. S az újszerű hangszínélményeken túl a műsor különleges, egyedi vonása Észak és Dél művészetének összekapcsolása: az előbbit képviselik Groven kompozíciója mellett a romantikus honfitárs-előd Edvard Grieg Norvég táncai is, míg a keretet is megadó ellenpólushoz tartozik többek között két népszerű szimfonikus remek: nyitásképpen a francia Emmanuel Chabrier Espana című rapszódiája (1883), majd lezárásként Nyikolaj Rimszkij-Korszakov fergeteges Spanyol capriccio-ja (1887). Vérbő délszaki dallamvilága mellett ez utóbbi darab elsőrangú példája az orosz zeneszerző parádés hangszerelő művészetének is.