Jelenlegi hely

Tűzvarázs bérlet III.

2019. november 25., hétfő 19:00
Helyszín: 
Művészetek Háza
Műsor: 
Puccini: Capriccio sinfonico
Puccini: Preludio sinfonico
Rossini: A sevillai borbély – Figaro cavatinája
Verdi: Falstaff – Ford áriája
Borogyin: Igor herceg – Polovec táncok
Sztravinszkij: A tűzmadár – II. szvit
Vezényel: 
Közreműködők: 
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Ének: Raszul Zsarmagambetov

Hangversenyünk vendégszólistája, a kazah Raszul Zsarmagambetov (*1991) a 2018 őszi, budapesti Marton Éva Nemzetközi Énekverseny döntőse és különdíjasa volt. Zengő baritonja olasz operamelódiákkal tölti meg a Művészetek Háza tereit. Az áriákat zenekari számok fogják közre, az est első felében így olasz, míg a másodikban orosz muzsika szólal meg.

Giacomo Puccini (1858–1924) két ifjúkori szerzeménye volt a Preludio sinfonico (1882) és a Capriccio sinfonico (1883), utóbbi a komponista diplomamunkájaként készült a milánói konzervatóriumban. Szinte mámoros hangulatban fogant a mű: „Ihletettnek éreztem magam, és komponáltam otthon, az utcán, az órák alatt, az Osteria Aidában vagy a jó öreg Sgr. Gigi Excelsiorjában, írtam lapokra, papírdarabkákra, újságok margójára” – vallotta meg utóbb életrajzírójának maga a zeneszerző. Az olasz bel canto hagyományokat wagneri vívmányokkal ötvöző, újszerű hangja révén jelentős szakmai sikert aratott milánói bemutatója alkalmával a mű (1883. július 14.). Szerkezete háromrészes (Andante moderato, Allegro vivace, Andante moderato), scherzo jellegű, gyors középszakasszal; alaphangneme F-dúr. Zenei világa valósággal megjósolja a majdani jelentős színpadi szerzőt. Súlyos be-vezetőjét követően a visszatérő anyagú nyitószakaszt melankólia és átszellemült líra uralja, a mozgalmas középrészben azután a táncos karakter válik meghatározóvá. Végül az utóbbi keringőlejtésű zenei a-nyagából mintegy „észrevétlenül” fölépített befejezés áradó lírája a teljes tétel drámai konfliktusait feloldja. A Capriccio sinfonico elejének jellegzetes melódiáit újból felhasználta második operájában, az Edgar III. felvonásbeli gyászzenéjében a komponista, míg a gyors rész kezdete a Bohémélet bevezetéseként, valamint az opera IV. felvonásának élén hallható ismét.

Puccini 1880 őszétől végezte tanulmányait a milánói konzervatóriumban. Színpompás hangszerelésű zenekari darabja, a Preludio sinfonico, az intézmény 1882. július 15-i növendékhangversenyén csendült föl. Egylélegzetű forma, melynek egésze – beleértve az A-dúr hangnemválasztást is – kifejezetten Richard Wagner Lohengrinjének előjátékára emlékeztet: a német zeneszerző az ifjú Puccini egyik fontos eszményképe volt. A zene azonkívül a népszerű operakomponista Amilcare Ponchielli hatását is elárulja. Kezdőgondolata később minden alkalommal másképp hangzik föl újból, s a további melódiák egy része Puccini korai operáiban – a Le villi-ben és az Edgar-ban – köszön majd vissza.

Gioachino Rossini (1792–1868) jóllehet még igen fiatalon, de már ünnepelt muzsikusként komponálta A sevillai borbélyt (1816), a zeneszerzői szellemesség hasonlíthatatlan remekét. S mi más is csendülhetne föl az operából egy ilyen alkalommal, mint a valamennyi zenekedvelő által már gyermekkorától kezdve fütyült-dúdolt melódia, a Figaro belépője? Nem jelent kevésbé virtuóz és látványos feladatot Ford, a komikusan féltékeny férj monológjának tolmácsolása sem Giuseppe Verdi (1813–1901) kései remekének, a Falstaffnak (bem.: 1893) II. felvonásából („Való ez, vagy álom tán? Két óriási agancs nő koponyámon…”). Tépelődése végén Ford bosszúra tökéli el magát a vén bajkeverő Falstaff ellen.

Alekszandr Borogyin (1833–1887) fő műve befejezetlenül is az Igor herceg című opera volt, amelyen majd húsz esztendőn át, haláláig dolgozott a zeneszerző. A műben helyet kapott – és színpadi megszólaltatáskor kórust is igénylő – Polovec táncok füzére hangversenyteremben is gyakran hallható önálló zenekari tételként. A polovecek – nálunk: kunok – régi türk nép, akikkel hadban áll a címszereplő orosz Igor herceg. Borogyin keleties-egzotikus, kontrasztgazdag polovec-balettzenéje egyrészt magában foglalja a fiatal lányok táncát, de ugyanúgy a férfiakét is, alaphangja ennek megfelelően egyszer érzéki-csipkefinoman keleties, míg a következő percben már szilajjá, vaddá, barbarisztikussá válik. A táncok harmóniavilága rendkívül színes és kifejező, dallamaik – bár folklorisztikus keleti elemekben bővelkedőek – egészükben a zeneszerző önálló leleményeinek tekinthetők.

A Tűzmadár, Igor Sztravinszkij (1882–1971) 1909–10-ben az Orosz Balett felkérésére komponált, majd a befejezés évében a párizsi közönség elé vitt balettzenéje indította el szerzőt a világhírnév felé. Zenei nyelvezetén igen érezhető még Nyikolaj Rimszkij-Korszakov hatása, ám egészében véve egyéni hangú remeknek mondható: A Tűzmadár Sztravinszkij első igazán jelentős munkája lett, egyedülállóan pazar hangszereléssel. A balett-forgatókönyv alapja orosz népi tündérmese. Színhelye a gonosz varázsló Kascsej birodalma, ahová az ifjú herceg a Tűzmadarat üldözve téved be. S végül a Tűzmadár segítségével pusztítja el Kascsejt, akinek fogságából így a rabként tartott hercegnők, kővé vált férfiak egyaránt megszabadulnak.

 

A balettzenéből később három koncertszvitet is összeállított a zeneszerző, amelyek közül ma a második, 1919-ben készült alkotás csendül föl. Egybefüggő tételsora:

I. Bevezetés – A Tűzmadár és tánca – A Tűzmadár variációja

II. A hercegnők körtánca

III. Kascsej király pokoli tánca

IV. Bölcsődal

V. Finálé.

Az est dirigense, Sándor Szabolcs (*1973) Budapesten zongoraművészi, majd Olaszországban karmesteri diplomát szerzett. Magyarország és Olaszország mellett vezényelt már Ausztriában, Németországban, Svájcban és Mexikóban is.