Jelenlegi hely

Hangforrás bérlet 2.

2019. december 05., csütörtök 19:00
Helyszín: 
Művészetek Háza
Műsor: 
W. A. Mozart: Szabadkőműves gyászzene (K. 477)
Dragony Tímea: Szimfónia 'OBRETAM' (ősbemutató)
Mahler: Dal a Földről – szimfónia
Vezényel: 
Közreműködők: 
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Ének: Schöck Atala, Kovácsházi István

Élet és elmúlás örök kérdésköre, elválaszthatatlan kettőssége hatja át a decemberi hangverseny programját. Három zeneszerzői vallomás követi benne egymást, három különböző évszázad s nézőpont gyermekeként, ám valamennyi a földi útról, annak céljairól, küzdelmeiről, szép és fájdalmas fejezeteiről szól hozzánk a hangok nyelvén.

Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) Szabadkőműves gyászzenéje (1785) bár közvetlen módon a komponista két bécsi páholytestvérének állít emléket (egyikük gróf Esterházy Ferenc volt), a mű tényleges dimenziói messze túlmutatnak az alkalomszerű rendeltetésen, mélységükben olykor a Varázsfuvolát és a Requiemet előlegezve. Hangneme c-moll, és Mozart liturgikus (gregorián) dallamot is felhasznált lassan hömpölygő, gyászinduló jellegű zenéjéhez.

Dragony Tímea zeneszerzői pályája egyre nagyobb ívben bontakozik ki az ezredforduló óta. „OBRETAM” címet viselő szimfóniája, amely a Miskolci Szimfonikus Zenekar felkérésére és Antal Mátyás karmester felkérésére készült 2019-ben, alkotójának önvallomása szerint „az élet sokszínűségét, örömeit, boldogságát, nehézségeit, drámaiságát és összetettségét teszi hallhatóvá. A címben szereplő mozaikszót az életben számomra fontos emberi értékek szavainak kezdőbetűiből alkottam meg. O: odaadás, B: bátorság, R: remény, E: elengedés, elfogadás, T: Támadás a rossz ellen,  A: akarat, M: megértés és megnyugvás. A Szimfónia ’Obretam’ az eddigi zenei munkásságom harmadik,  terjedelmében is leghosszabb szimfonikus műve. Szerzőként a kezdetektől állandó törekvésem az egyéni hang, saját zenei nyelvezet megteremtése zenei gondolataim mélyreható tolmácsolásához. Zeneszerzői célkitűzésem a szimfóniában  az ’életfolyamnak’, teljességének hallhatóvá  tétele egy nagy átfogó íven belül. A végeredmény egy olyan mű, amiben teret kap a drámai hangvétel mellett a lírai zenei anyag, a karakterben kontrasztos gyors, virtuóz, markáns zenei szövet és az expresszív melodikus hangvétel. A mű egybekomponált, de  a szimfóniákra jellemző tételekre bontott tagolás teljes érzetével.

Egy szerző számára az egyik legnagyobb feladat egy szimfonikus zenekarra írt mű esetében még – a zenei anyagok legkifejezőbb bemutatása mellett – a változatos hangzás, melynek eszköze a hangszerelés. A szimfóniákra jellemző zenekari felrakások mellett változatos hangzásképek, tömbös hangszercsoport használat, eltérő karakterű kontrasztos, ’szellősebb’ szólókkal színesített szakaszok és kiteljesedő tutti zenekari szakaszok váltják egymást a műben, ezzel is érzékeltetve zeneszerzői szándékomat.”

A XX. századelő – az utolsó békeévek s a Monarchia alkonyának – oly jellegzetes bécsi hangja volt a nosztalgia, a búcsú, s mindez Gustav Mahler (1860–1911) esetében személyes felhangokkal telítődött. 1908–1909-ben, VIII. szimfóniáját követően monumentális szimfonikus dalciklus született meg a zeneszerző tollából Dal a Földről címmel. Szokatlan méreteire és a teljes mű tartalmi dimenzióira való tekintettel ténylegesen szimfóniaként jelölte meg kései alkotását Mahler: „Szimfónia tenor és alt (vagy bariton) hangra és zenekarra”. Ámde sorszám nélkül: babonásan félt ugyanis a végzetesnek tűnő „IX. szimfónia” felirattól, minthogy több ilyen darab komponálását követte már pályatársak halála, Beethoventől Dvořákig. A hat tételhez koraközépkori kínai versek nyugati átköltéseit használta fel a zeneszerző (Hans Bethge A kínai fuvola című gyűjteményéből válogatva), amelyek az ő elrendezésében mintha egyetlen ívű pillantással, végső számvetésként járnák be az élet tereit. A zenei karakterek egymásutánja is összegzése az életmű megannyi jellegzetes tételtípusának. A versszövegekkel szabadon bánt Mahler: olykor összekapcsolta, megvágta, kibővítette azokat.

Az alkotómunka, mint már oly hosszú idő óta a komponista pályáján, most is idilli környezetben zajlott le, ami a Dal a Földről esetében a Dolomitok északi hegyláncának akkor még Ausztriához tartozó részét jelentette egy faházikóval. A természetközeliség egyértelműen érezhető is a szimfónia több szakaszán. Stílusában a Dal a Földről egyszerre folytatója a romantika százados hagyományainak, de előhírnöke is az újnak. Varázslatos hangszerelése zenetörténeti fogalom. Vissza-visszatérő pentaton dallammenetei mintegy a versek keleties miliőjével harmonizálnak. A mű bemutatójára már csak a zeneszerző halála után, Bruno Walter vezényletével került sor, Münchenben, 1911. november 20-án.

A tenorszólista énekli a páratlan, az alt (vagy bariton) a páros sorszámú tételeket. Legterjedelmesebb az utolsó dal, amely az ugyancsak nagyszabású kezdőtétellel együtt alkotja a ciklus keretét. A dalok:

1. Bordal a Föld nyomorúságáról (versszöveg Li Taj-po nyomán): igen szenvedélyes, dinamikus muzsika már az első taktustól kezdve, alaphangneme a-moll. Tragikus refrénje: „Sötét az élet, sötét a halál”.

2. Őszi magány (versszöveg Csang-Ci nyomán): alapvető egyszerűsége és természetes melankóliája éles kontrasztot alkot az előző tétellel. Kerethangneme d-moll.

3. Az ifjúságról (versszöveg ismeretlen költő nyomán): életkép-idill; scherzo jellegű, könnyedén tovasuhanó tétel B-dúrban.

4. A szépségről (versszöveg Li Taj-po nyomán): az előző tétel párja a ciklusban; szintén életkép, de a felhőtlen indulást követő eseménysor itt már magával hozza a vágy, a sóvárgás mozzanatát is. Alaphangneme G-dúr.

5. Tavaszi részegség (versszöveg Li Taj-po nyomán): a két előző tétellel induló hangulati fokozás mámoros csúcspontja a ciklusban. A versszöveg groteszkbe hajló portré, amely a ciklus leglendületesebb és legszellemesebb hangú tételére inspirálta Mahlert. Alaphangneme a „tavaszias” A-dúr.

6. A búcsú (versszöveg Mong Kao-jen és Vang Vej nyomán): drámai fordulatot hoz magával a záró dal végtelenül fájdalomteli kezdete. A Mahler által egy tételbe vont kétfajta versszöveg dalszakaszait terjedelmes zenekari közjáték hidalja át. A hangnemi alapív c-moll→C-dúr, s a végkicsengés – szövegben és zenében egyaránt – az örökké visszatérő tavaszé.

DRAGYONY TÍMEA

 Zenei tanulmányait szülővárosában Nyíregyházán kezdte a Szabó Dénes  Kossuth és Liszt-díjas karnagy által vezetett  Cantemus kórus tagjaként. Ezután a Zeneművészeti Szakközépiskolában zongora és szolfézs –zeneelmélet szakon és a Debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában zeneszerzés szakon tanult Keuler Jenő zeneszerzőnél.

Zeneszerzői diplomáját 2002-ben Orbán György növendékeként szerezte meg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen.

Művészi pályáját az Academie Musicale de Villecroze (Franciaország) is támogatta. Spanyol Kulturális Minisztérium is ösztöndíj nyertese volt. 2003-2005-ig, háromszor részesült Kodály Zoltán Alkotói ösztöndíjban.

Művei rendszeresen elhangzanak hazai koncerteken és kortárs zenei sorozatokban is: a Magyar Rádió sorozataiban, Mini Fesztiválon. 2000 óta külföldi fesztiválokon is: Drezdában a Modernzenei Fesztiválon, Frankfurtban és a madridi Tavaszi Fesztiválon.

A hazai koncertélet aktív résztvevőjeként évente hallható szerzői estje itthon és külföldön is: Lipcsében a Mendelssohn Bartholdy Zeneakadémián, amszterdami Őszi fesztiválon.

Az utóbbi évek terméséből kiemelkedik a Zeneakadémián bemutatott Estharangok című, Dsida Jenő nyomán nőikarra és zenekarra született kantátája, a Crann Bethadh című zenekari darabja és a Gwethyr c. műve melyet a Liszt Ferenc Kamarazenekar mutatott be.

Arany János verseire készült, Virradás című zenekarkíséretes dalciklusa II. díjat nyert az Arany-emlékév kapcsán hirdetett zeneszerzői pályázaton 2019-ben. Gyöngyhalászok című, versenygyőztes balettzenéje az Erkel Színházban került előadásra.

Három zenekari művet komponált. A Crann Bethadh / A kelta életfa/ c. szimfonikus költeményt, melyet az MR Szimfonikus Zenekara mutatott be. Ezt követően A Legenda c. szimfonikus költeményt a Debreceni Lyra szimfonikus Zenekar felkérésére, mely ez év júniusában hangzott el. A harmadik szimfonikus zenekarra írt művét a Szimfónia 'OBRETAM' c. művét hallhatják, melyet a Miskolci Szimfonikus Zenekar felkérésére komponált.

 

Díjai:

2018: Arany János Emlékév Zeneszerzőversenye 2.díj /kategória: zenekari dal/

2014: Az Erkel Színház és Góbi Társulat zeneszerzői pályázata – győztes pályázat

2009: Cserhát Művészkör, Arany Diploma a Magyar Kultúra Nagy díja zenei munkásságáért

2008: IKZE Fesztivál Ligeti-díj – zsűri díj

2001: Kincses Alapítvány zeneszerzés versenye, Zeneakadémia 2. díj

2000: Kincses Alapítvány zeneszerzés versenye, Zeneakadémia 1. díj

1999: Kodály Intézet zeneszerzés versenye, Kecskemét 3. díj

1998: Országos Petőfi Quodlibet Zeneművészeti Pályázat, 1.díj