Tűzvarázs VII.

Tűzvarázs VII.

Műsor: 
Joseph Haydn: f-moll („La passione”) szimfónia, No. 49
Joseph Haydn: D-dúr gordonkaverseny
Antonín Dvořák: Az erdő csendje, Op. 68/6
Popper Dávid: Magyar rapszódia
Pjotr Iljics Csajkovszkij: Rómeó és Júlia – nyitányfantázia
Vezényel: 
Közreműködők: 
Gordonka: Fenyő László

Két kivételes adottságú muzsikus: Fenyő László gordonkaművész és Leonardo Sini, a tavalyi Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny I. helyezettjének  együttműködése határozza meg a Tűzvarázs bérlet záró hangversenyének arculatát. A három ‒ Joseph Haydn, Antonín Dvořák és Popper Dávid tollából származó ‒ szólisztikus alkotást két nagyszabású szimfonikus kompozíció keretezi. Stiláris értelemben így a bécsi klasszikából a romantika világába ível át az tavaszias est programja, s a műsorban egymás mellé kerül szenvedélyes hangú Haydn-szimfónia s a zeneszerző közkedvelt gordonkaversenye; hasonlóképp eszményi természetpoézis (Dvořák: Az erdő csendje), magyar virtus (a Liszt-rapszódiákkal rokon Popper-mű folytán), végül pedig az érzelmek felfokozott dimenziójú költészete is a Rómeó és Júlia – nyitányfantázia, Pjotr Iljics Csajkovszkij szimfonikus remeke révén. Az orosz zeneszerzőt épp az emóciók ábrázolásának lehetőségei foglalkoztatták leginkább darabjának komponálásakor, s így a fiatalok tiltott szerelme került poézisének középpontjába. E népszerű alkotás keletkezéstörténete mintegy tucatnyi esztendőt fog át: eredetileg nyitánynak készült Shakespeare tragédiájához, majd már első átdolgozásával túllépett a nyitány szokványos műfajfogalmi keretein, így kapta végül nyitányfantázia megjelölését. Kiáradó lírájával, örvénylő mélységeivel, izzó drámájával, majd már nem evilági tónusú befejezésével: a vágy költeménye s apoteózisa a mű.

Dramaturgiai értelemben szenvedéstől szenvedélyekig vezet az út az est programjában. Joseph Haydn 49. sorszámú f-moll szimfóniájának „La passione” ragadványneve értelmezhető „szenvedély”-ként, de  passióként, keresztút-szenvedésként is. A művet elemző tollforgatók véleménye megoszlik ebből a szempontból: az előbbi lehetőség mellett érvelők a kor divatos Sturm und Drang irodalmi hatását vagy színpadi vonatkozást emlegetnek, míg maga a tételrend és a tematikus anyag jellege nagyon is elképzelhetővé teszi egy nagypénteki előadás alkalmát 1768 körül, a mű keletkezésének idején. A „Haydn-félidő” folytatásaként a mindenben ellentétes karakterű ‒ derűs és kiegyensúlyozott ‒ D-dúr gordonkaverseny egyike a gordonka-koncertirodalom legnépszerűbb darabjainak.