Jelenlegi hely

Tűzvarázs bérlet V.

2020. február 24., hétfő 19:00
Helyszín: 
Művészetek Háza
Műsor: 
Szkrjabin: fisz-moll zongoraverseny
Liszt: Dante-szimfónia
Vezényel: 
Közreműködők: 
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Zongora: Lajkó István
Ének: Zemlényi Eszter
Kodály Kórus Debrecen Nőikara (vezető karnagy: Szabó Sipos Máté)

„Augusztus. Alkonyat. Körül / Ájultan pihen a világ. / A hegyekről most omlanak / A nyári illatlavinák.” – Tóth Árpád verssorai tökéletesen illenek Johannes Brahms B-dúr zongoraversenyének kezdőütemeihez. Ahogy a réveteg kürtszóló hullámívébe meleg tónussal, de borzongató mélységeivel bekapcsolódik a zongora: mintha „hangecsetet” kezébe véve festené elénk pár pillanat alatt a hegyek transzcendens nyugalmát – s közben az emberi vágyak fojtott izzását is – a szerző. Legpoétikusabb megnyilatkozásainak egyike a mű, melynek zenei folyamatában újabb s újabb csodákat terem a költői ihlet; elég itt a kezdőanyag visszatérésének alkonyfény-szétáradására, vagy a lassútétel időmegállító varázstaktusaira utalni. Arany János figyelmeztet: midőn eljő az ihlet kivételes, isteni perce, „Akkor, akkor ne múlassz költeni!” – s Brahms épp ezt tette második zongoraversenyének komponálásakor.

A fináléban magyar zenét is hallhatunk, hiszen a szerző lépten-nyomon felhasznált tőlünk származó dallamokat vagy fordulatokat. De előszeretettel időzött is hazánkban, s így Budapesten került sor a B-dúr zongoraverseny ősbemutatójára (1881): a zongoránál maga Brahms ült, a zenekart Erkel Sándor – Erkel Ferenc legtehetségesebb fia – vezényelte. Szokolay Balázs, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész örömmel vállalkozott a nehéz szólistafeladatra.

Liszt és Brahms nem voltak jóban, de művészetüket ma már könnyedén összebékíti a modern koncertgyakorlat. Így járunk el mi is, két nagyformátumú, zenei világukban egymást kiegészítő alkotást társítva a programban. Liszt számára döntő olvasmány volt az Isteni színjáték, amiről Dante-szonátájának és Dante-szimfóniájának címadása egyaránt tanúskodik. Utóbbi (1855–56) olyan nagyzenekari műveinek sorát gyarapítja, mint a tizenkét weimari szimfonikus költemény vagy a Faust-szimfónia. Merész kísérletezés – a kifejezés érdekében alkalmazott, különösen érzékletes harmóniai „lángolás” – jellemzi a művet, hiszen annak két tétele pokoljárás-víziókon át vezeti hallgatóját a Purgatóriumig. Végül a nőikari Magnificat éteri tisztaságú lezárást kölcsönöz a roppant dimenziókat bejáró darabnak.

Kovács János Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karmester zenekarunk rendszeresen visszatérő vendége.