Hangforrás 1. | Miskolci Szimfonikus Zenekar

Jelenlegi hely

Hangforrás 1.

2020. október 08., csütörtök 19:00
Helyszín: 
Művészetek Háza
Műsor: 
Ravel: Pavane egy infánsnő halálára
Debussy: Rapszódia szaxofonra és zenekarra
Glazunov: Szaxofonverseny
de Falla: A háromszögletű kalap – balett
Vezényel: 
Közreműködők: 
Ének: Hircsu Angelika
Szaxofon: Puskás Levente

Maurice Ravel (1875–1937) Pavane egy infánsnő halálára című szerzeménye eredetileg zongoradarabként látott napvilágot (1899), majd zenekarra is meghangszerelte a komponista (1910). Egy elképzelt spanyol hercegnő emlékének szánta ezt a végtelenül kifinomult nyelvezetű gyászmuzsikát a francia szerző. Címe XVI. századi – kimért, ünnepélyes – udvari táncfajtát idéz, de mondhatni, antik aurájú méltóság övezi a darabot, melynek zenekari színvilága lágy alkonyi fényekben pompáz. A dinamikai skála csak itt-ott lépi át a halk–félhalk tartományt, a hangzás mégis kifejezően árnyalatgazdag.

A szaxofon fiatal instrumentum: Adolphe Sax belga hangszerkészítő találmánya volt a XIX. század derekán. Hamar utat talált magának a szimfonikus zene területén, ahogyan a jazz világához is elmaradhatatlanul hozzákapcsolódott. Egész pontosan hangszercsaládról van szó, tucatnyinál is több taggal; estünk szólistája, Puskás Levente szaxofonművész – a Budapest Saxophone Quartet tagja, a Debreceni Egyetem tanára – altfekvésű hangszeren játszik.

Claude Debussy (1862–1918) Rapszódiája szaxofonra és zenekarra Elise Hall felkérésére keletkezett a századelő éveiben, kifejezetten a szaxofon irodalmának bővítése céljából (a szaxofonjátékos hölgy más francia komponistákat is megkeresett ugyanezzel az elgondolással). Habár Debussy eredetileg zenekarkíséretes kompozíció megalkotását tervezte, csupán a zongorás verzió elkészítéséig jutott el. A hangszerelés a honfitárs Jean Roger-Ducasse munkája volt már a zeneszerző halála után (1919). A Rapszódia párizsi ősbemutatójára a meghangszerelés évében került sor, ahogyan a mű nyomtatásban való közzétételére is.

Debussy darabja a műfaji hagyományoknak megfelelően egytételes keretbe vont, többszakaszos alkotás, mintegy tíz perces időtartammal és zenei világában is a rapszódiákra jellemző változatossággal. Dramaturgiai alapvonala a hajnalt idéző kezdettől a záró táncforgatagig ível, titokzatos-misztikus ütemeken át az extatikus, tánclüktetésű szakaszokig eljutva, miközben hol a Felhők című zenekari noktürn, hol A tenger komponistájára ismerhetünk.

Alexandr Glazunov (1865–1936) vonószenekar-kíséretes Szaxofonversenye az orosz zeneszerző kései alkotása: 1934-ben keletkezett Sigurd Manfred Raschèr szaxofonművész ösztönzésére, aki a komponálás évében, Svédországban lezajlott ősbemutató szólistája is volt. A versenymű stílusvilága a romantika hagyományaiban gyökerezik, hangneme Esz-dúr. Többször visszatérő kezdőtémája félreismerhetetlenül orosz hangvételű. Időtartama szűk negyedórányi, szerkezete egybekomponált, melyben azonban világosan érezhetők a hagyományos gyors–lassú–gyors háromrészesség nyomai. A táncos finálé fugato indítású. Mély tartalmakat hordozó, poétikus hangú alkotás, de virtuóz szaxofonszólammal társítva.

Manuel de Falla spanyol zeneszerző (1876–1946) egész munkásságára kihatott szülőföldje, Andalúzia kultúrája. Stílusa emellett sokat köszönhetett a kortárs francia impulzusoknak: Debussy, Ravel és mások újszerű kifejezésmódjának, alkotásaik modern hangzásvilágának is. De Falla két balettzenét komponált – A bűvös szerelem, illetve A háromszögletű kalap címekkel –, mindkettő világsikert aratott. A háromszögletű kalap az Orosz Balett felkérésére keletkezett. Végleges változatának bemutatója a zeneszerző, a színpadra állítók és az előadók közös diadala lett (London, 1919: a díszlet és kosztüm nem kisebb művész-személyiség, mint Pablo Picasso, a koreográfia Leonide Massine munkája volt). A társadalomkritikai élű, csípős történet P. Antonio de Alarcón spanyol író novelláján alapszik: a címben jelzett kalap tulajdonosa egy nagyhatalmú, ámde emberi vonásaiban annál kisszerűbb helytartó, aki végül csúfondárosan megszégyenül. Főbb szereplők továbbá a molnár és felesége.

Helyszín és cselekményi időpont egy andalúziai falu, kezdetben annak délutánja, melyet derűs-tréfás események tarkítanak: példaként a molnár rá akarja bírni feketerigóját, hogy jelezze a pontos időt, ám a furfangos madár attól folyvást eltérő jelzést ad (humoros trombita–piccolo–szólóhegedű effektusok). Később groteszk hatású fagottszóló érzékelteti a rosszban sántikáló kormányzó megjelenését. Kíváncsiságának tárgya a szép molnárné, aki ráadásul még szenvedélyes táncba is kezd (fandango). A kormányzó komikus módon elesik, majd távozása után a molnár és felesége táncolják tovább a fandangót.

Este játszódik a balett második része: a molnár-házaspár és vendégeik táncával indul (seguidilla), a molnár önálló produkciójával folytatódik (farruca). Megjelenik az őrség, hogy a kormányzó parancsára letartóztassa a molnárt – de Falla itt szellemes módon, groteszk torzítással idézi Beethoven V. szimfóniájának kezdetét –, a teljhatalmú úr ugyanis kettesben kíván maradni a szép molnárnéval! Kisvártatva tehát meg is jelenik a színen (mesterkélt hangú, neo-rokokó stílusú zene), de beleesik a patakba; mi több, a molnárné is elkergeti. Ruháit kiakasztja, hogy megszáradhassanak, majd elbújik. Azokat viszont nemsokára az őreitől megszökött, hazatérő molnár ölti magára, – a kormányzó így kénytelen lesz a molnár ruháit fölvenni, ezért pedig őt fogja el saját őrsége. Fergeteges népi táncfinálé (jota) zárja a hamisítatlanul délszaki vitalitású muzsikát. Mai hangversenyünkön a teljes balettzene fölcsendül, amelyben mezzoszoprán szólista is közreműködik a zeneszerző elgondolásai szerint. Hircsu Angelika miskolci énekművész.

Hangversenyünk dirigense, a Svájcban élő, de magyar felmenőkkel rendelkező Thomas Herzog karmester, városunkba vissza-visszatérő vendég.