Jelenlegi hely

Hangforrás 4.

2021. március 11., csütörtök 19:00
Helyszín: 
Művészetek Háza
Műsor: 
Bartók: Két kép, Op. 10
R. Strauss: Burleszk
Bartók: A csodálatos mandarin, Op. 19
Vezényel: 
Közreműködők: 
Zongora: Várjon Dénes

Hangversenyünk műsorában komolyság és vidámság kapcsolódik egymáshoz. Richard Strauss egyike volt a kiváló zenei humorral megáldott komponistáknak, akinek különös érzéke mutatkozott a csípős-szarkasztikus tréfák iránt. Jól ismert példa rá szimfonikus költeményei közül a Till Eulenspiegel vidám csínyjei, amelyet ráadásul groteszkbe hajló, kifacsart alcímmel ruházott fel: „Régi csibésztörténet – rondóformában”. E darabnak sok tekintetben szellemi előde volt a Burleszk zongorára és zenekarra (1885–86), egy zongoraverseny jellegű alkotás, de inkább zongoraverseny-paródia, „ellen-zongoraverseny”. Mindennemű, jó értelemben vett ifjúkori szertelenségét belekomponálta művébe a zeneszerző: a csapongó, titkon mégis kordában tartott fantázia ezernyi változatos karaktert hívott életre, csipetnyi humorral körítetten. S a mű hangjain érezhető már, hogy Strauss hamarosan a századvég európai zenéjének egyik „fenegyereke” lesz: nyíltan megmutatkoznak az oroszlánkörmök. A Burleszk bravúros zongoraszólamát az idén Kossuth-díjjal kitüntetett Várjon Dénes tolmácsolja majd.

Pályakezdőként Bartók Béla sokáig Richard Strauss zenéjének bűvöletében élt, ám aki a hangversenyünkön fölcsendülő Két kép komponálásának idején (1910) erősen hatott rá a kor mesterei közül, már Claude Debussy volt. A kezdőtétel (Virágzás) impresszionista emlékű színorgiája elképzelhetetlen lett volna a francia muzsika mintái nélkül, a zenei folyamat egésze ugyanakkor letagadhatatlanul bartóki „névjegyű”. E személyes, lírai vallomáshoz egy szatirikus tónusú zenekari „kép” (A falu tánca) társul, Bartók népi modorban megírt saját dallamaiból felépítve. A táncfantázia túlfokozott-duhaj hangjához művészettörténeti párhuzamot kínál a régi németalföldi festészet groteszkbe játszó paraszttánc-ábrázolási hagyománya. Az est második felében Bartók egyik fő műve, A csodálatos mandarin – a teljes pantomimzene – hangzik föl. Cselekménye folytán sokáig botránykőnek számított az életműben – maga a szerző nem is élhette meg darabjának magyarországi bemutatóját –, ám a XX. század második fele szerencsére áttörést hozott magával az általános megítélés terén.