Giuseppe Verdi (1813–1901) A végzet hatalma című operáját Szentpétervárott, a Cári Operában mutatták be (1862), az ottani felkérés nyomán. A ma is fölhangzó nyitányzene viszont későbbi keletű: Verdi átdolgozta az operát, s az újabb, 1869-ben, Milánóban bemutatott verzióhoz írt nagyszabású Sinfonia önállósulva Verdi legnépszerűbb megnyitó zenéje lett a hangverseny-pódiumokon. Aligha véletlenül, hiszen a kifejezés kivételes intenzitása jellemzi; már a nagyrészt rézfúvók által megszólaltatott, súlyos kezdőakkordok egyértelmű kapcsolatban állnak a színpadi mű címének fogalmi világával. A nyitány dallamai az operából származnak.
Antonín Dvořák (1841–1904) a-moll hegedűversenyének keletkezéstörténete igen összetett – és szerzője számára kétségkívül fáradságos – folyamat volt. Kiadója, a berlini Simrock rendelte meg a művet, melynek első verziója 1879-ben készült el. A koncertáló szólamot a kor egyik nemzetközi virtuózának és hegedűprofesszorának, a magyarországi születésű Joachim Józsefnek szánta Dvořák, ám a másfajta esztétikai nézeteket valló Joachim olyan észrevételeket tett, amelyek nyomán a zeneszerző kompromisszumkészen átdolgozta művét. További huzavonák – számunkra ma már olykor szőrszálhasogatónak tűnő nézetütközések – következtek a komponista, Joachim, a kiadó és más bevont személyek részvételével, mégis megszületett a végső verzió, majd publikálásra is került. Bemutatója 1883-ban zajlott le Prágában, František Ondříček cseh hegedűművész szólójával. A három tétel kezdő felirata:
I. Allegro ma non troppo
II. Adagio, ma non troppo
III. Finale. Allegro giocoso, ma non troppo.
A teljes versenyművet áthatja a cseh folklór szelleme: témáiban – különösen a finálé kapcsán – lépten-nyomon a Szláv táncok első sorozatának életműbeli közelségére ismerhetünk. A szenvedélyes nyitótétel felépítése csupán részben követi a hagyományos szonátaforma-sémát, folyamatát inkább szabad fantáziaszerűség jellemzi, szerkezete egyben a rondóéra is emlékeztet. Szünet nélkül, rövid átvezetéssel kapcsolódik hozzá az F-dúr hangnemű lassútétel. Ez utóbbi alapvetően háromrészes szerkezet, melyben a visszatérő keretanyag nosztalgikus, énekszerű líráját elsötétülő, drámai középrész ellensúlyozza. Rondó formájú, stilizált néptáncfinálé követi. Páratlan ütemű kezdőtémáját a furiant – a tüzes cseh tánc – típusa ihlette, de az epizódok között feltűnik később a páros lüktetésű dumka szomorkás hangja is.
Dvořák Hegedűversenyének ma esti tolmácsolója, a fiatal japán Haruka Nagao, a Magyar Állami Operaház Zenekarának koncertmestere és a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára; számos japán, valamint európai szimfonikus zenekar vendégszólistája.
Sorrendjük révén az est második felében helyet kapott négy orosz tétel úgy viszonyul egymáshoz, mintha egy képzeletbeli szimfóniát alkotnának: nagyszabású nyitó Allegro, majd scherzo jellegű folytatás, epikus-lírai lassútétel és virtuóz finálé egymásutánjaként.
Mihail Glinka (1804–1857) volt az első nemzetközi hírnévre is szert tett orosz komponista, egyben őt tekinthetjük az orosz nemzeti iskola atyjának. Bejárta Nyugat-Európát, így az 1840-es évtized közepén Spanyolországban is időzött. Az ottani élményvilág hatását őrzi több zenekari műve, főként a „Spanyol nyitány”-ként emlegetett két darab. A mai estén a második hangzik föl ezek közül, amelynek eredeti, szerzői címadása: Souvenir d’une nuit d’été à Madrid (Egy madridi nyáréj emlékei). Négy spanyol népi témát dolgozott föl Glinka e színpompás, népünnepély-hangú tételben, kezdésként a poétikus bevezetés finom színekkel festi meg a mediterrán éjszaka varázsát.
Anatolij Konsztantyinovics Ljadov (1855–1914) a kései orosz romantika miniatűristájaként szerepel a köztudatban: egyrészt alkotásainak általánosan rövid volta, ugyanakkor azok egyéni vonásai miatt is. Kései, programzenei indíttatású szimfonikus darabjait (Baba Jaga, Az elvarázsolt tó, Kikimora) az orosz népdalok és népmesék világa ihlette. Kikimora című zenekari legendája (1909) egy gonosz tündér alakját vetíti elénk. A zeneszerző által mellékelt program részletei:
„Kikimora a kőhegyek varázslójánál nevelkedik. Estétől reggelig kristálybölcső ringatja. Hét év alatt felnő. Sovány és sötét feje akkora, mint egy gyűszű, a dereka, mint a szalmaszál. Reggeltől estig toporzékol és kiabál, estétől éjfélig fütyül és sikítoz, éjféltől hajnalig fon és sző. Közben gonosz terveket forral az egész emberiség ellen”. A lassú, baljós bevezetésből és kísérteties scherzo karakterű folytatásból álló kompozíció befejező szakaszát szellemes tréfával „metszi el” Ljadov: mintha elszakadna a fonál, véget vetve egyben a lidérces álomnak.
Alekszandr Borogyin (1833–1887) népszerű, szimfonikus költeményként is gyakran emlegetett műve (a szerző meghatározása szerint: „zenei tabló”) 1880-ból származik. Ajánlása Liszt Ferencnek szól, és Liszt szimfonikus műveinek általános hatását tükrözi; a zenei anyag konkrétan is utal az Éji menetre (Két epizód Lenau Faustjából/1.). Kétfajta témára épül, amelyek a mű központi szakaszában kombinálódnak. Borogyin szerzői programját idézve: „Közép-Ázsia végtelen sztyeppéinek csendjében egy békés orosz dallam hangjai csendülnek föl. A távolból lovak és tevék közeledését halljuk, valamint egy keleti dallam különleges és melankolikus hangjait. Egy ázsiai karaván közeledik, orosz katonák kíséretében, és biztonságosan folytatja útját a hatalmas sivatagban. Lassan eltávolodik. Az orosz és ázsiai dallamok közös harmóniába olvadnak, amely végül elhal, amint a karaván eltűnik a távolban”.
Milij Balakirev (1836–1910) Iszlamej című keleti fantáziája eredetileg zongoradarabnak készült (1869), és a hangszer irodalmának hírhedetten nehéz opusa. Írásmódja Liszt Ferenc Tarantellájának hatásáról árulkodik, Liszt maga is szívesen játszotta az orosz darabot. Balakirev kaukázusi dallamokat dolgozott föl művében, melyet 1902-ben revideált, majd öt évre rá az olasz Alfredo Casella (1883–1947) nagyzenekarra is meghangszerelte.
A Párizsban élő orosz Nyikita Szorokin karmester (*1990) évekkel ezelőtt több alkalommal állt már Zenekarunk élén a párizsi Conservatoire hallgatójaként, teljes estet dirigálva pedig a mai alkalommal mutatkozik be a miskolci nyilvánosság előtt.
Sziklavári Károly