Bérletnyitó hangversenyünk reprezentatív programját évfordulók jegyében
állítottuk össze: másfélszáz esztendeje született a XX. századi zeneművészet
egyik kiemelkedő lírikusa, Szergej Rahmanyinov (1873–1943), és immár
hagyományosan Bartók Béla (1881–1945) életműve előtt is tisztelgünk halála
évfordulójának előestéjén. A műsorunkon szereplő két nagyszabású kompozíció
pár évnyi különbséggel keletkezett.
Bartók II. hegedűversenye (1937–38) új utakat nyitott az életműben. Fölfedezte
és ismét birtokba vette a komponista a romantika általa egykoron hátrahagyott
örökségét, azzal együtt ismét fontossá vált számára az esztétikai szépség
hagyományos bűvereje. A mű három tételkezdő felirata:
I. Allegro non troppo;
II. Andante tranquillo;
III. Allegro molto.
Azzal a széles ívű, áradó és kantábilis, érzelmileg roppant telített
dallamvilággal, amely elsőként ennek a kompozíciónak a sajátjaként tűnt föl
Bartók zenéjében, s amelyet Szabolcsi Bence – gyönyörű metaforát alkotva – az
utolsó Bartók-darabok „melegen melodikus” stílusának nevezett, a II.
hegedűverseny az életmű záró csoportjának előkészítőjévé vált. A romantika
újrafelfedezésének része volt a verbunkos-hagyományra való újbóli, intenzív
rátalálás is, habár maga a folyamat lényegesen messzebbre, még jócskán a II.
hegedűverseny előtti időkre nyúlt vissza az életműben, ámde mégiscsak a
harmincas évtizedvég alkotásaitól kezdődően (II. hegedűverseny, Kontrasztok,
Divertimento, később a III. zongoraverseny) gyúrta nagyszabású
kompozícióinak főtémáit ismét verbunkos jellegű alapanyagból Bartók,
fiatalkori művei után. Mindjárt a szárnyaló, „magyarul beszélő” kezdőtéma a
régi verbunkosmuzsika hajdani fényében ragyog.
További újszerű vonása a kései műveknek a hangzó anyag olykor tobzódóan
tarka „képszerűsége”: a folyamat kezdetét épp a II. hegedűverseny textúrája,
csúcspontját pedig a nagyzenekari Concerto (1943) zenei világa jelenti. Így
szerepelhet egyazon tételexpozíción belül – sőt: egymással harmonikus egységet
alkotva – neo-verbunkos stílusú, szárnyaló főtéma és a sorelvűség schönbergi
kritériumainak is megfelelni tudó, tizenkétfokú rendszerű lírai téma a II.
hegedűverseny nyitó Allegro-jában. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor Bartók
rákacsintott a schönbergi dodekafon technikára valamely művében, s itt is
csupán egyetlen melódiához kapcsolódóan tette azt. Különös-misztikus fényével
e téma viszont ugyanolyan rejtélyes összhatású lett, amilyen Mona Lisa
mosolya.
Verbunkos-hang és dodekafon téma: lélegzetelállító kettősség! Még akkor is, ha
az utóbbi végeredményben tonális keretek között marad Bartóknál; lehetséges,
hogy a Schönberg-tanítvány Alban Berg Hegedűversenye (1935) nyújtott
számára ilyen irányú ösztönzést. S az egyszeri tizenkétfokúság további, modern
hangrendszeri kísérlettel párosult művében: Bartók negyedhangokat is
alkalmazott az I. tételvég hegedűkadenciájában (a hagyományosan legkisebb
hangközfordulat felét), különleges hangzásvilágot teremtve, s el is játszva annak
újszerűségével. Később a VI. vonósnégyesben és a Hegedű-szólószonáta
fináléjának első verziójában ismét használt negyedhangokat.
Az Andante tranquillo Bartók egyetlen variációs szerkezetű zenekari tétele.
Kezdőtémájának ébredő-harmatos hajnaltónusa után (v. ö. A kékszakállú herceg
vára: „Piros szagos szép hajnalban…”) a változatok sora megannyi különös
epizódot hoz, sőt az Allegro scherzando feliratú ötödik variáció még némi
titokzatos egzotikumot – Európán túli hangzásemlékeket – is magában rejt; a
folyamat a humort sem nélkülözi (hatodik változat). Mint maga az Allegro
scherzando felirat elárulja, az ötödik variáció a scherzo típusú anyagot képviseli
a lassú tételen belül, ahogyan folytatása, a hatodik változat is: a forma ezáltal a
II. zongoraversenyéhez (1930–31) válik hasonlatossá. A II. hegedűverseny
abban is utóda a II. zongoraversenynek, hogy a finálé zenei folyamata itt is, ott
is, nagy vonalakban az I. tétel anyagának variációja (csak az összetartozás
mértéke lett jóval szorosabb a II. hegedűverseny esetében). Így a II.
hegedűversenyt egészében szemlélve láthatjuk, hogy Bartók a variálást, mint
kompozíciós elvet, a teljes darab szövetére kiterjesztette, szilárd és következetes
egységet létrehozva ezzel.
A versenyművet Székely Zoltán mutatta be, Willem Mengelberg állt az
Amsterdami Concertgebouw Zenekar élén (Amsterdam, 1939. március 23.). Ma
esti szólista-tolmácsolója, Pusker Júlia máris jelentős nemzetközi karriert
mondhat magáénak, így a fiatal művésznő Európa legrangosabb
koncerttermeiben ad sorozatos szólóesteket a 2023/24-es évad folyamán.
Bartók és Rahmanyinov egyaránt Amerika földjén hunyt el. Az orosz muzsikus
utolsó befejezett munkája a Szimfonikus táncok, amely 1940 nyarán és őszén
készült. Eredetileg balettzenének szánta művét a komponista, konzultálva a híres
– és szintén az Egyesült Államokban élő – orosz koreográfussal, Mihail
Fokinnal is. Fokin lelkesült az ötletért, ámde korai halála végül megakadályozta
a terv megvalósításában. Rahmanyinov először a Fantasztikus táncok címet adta
készülő darabjának, míg a három tétel a Dél, Alkonyat és Éjfél napszak-
feliratokat viselte. A philadelphiai ősbemutatón, melyet Ormándy Jenő
vezényelt (1941. január 3.), viszont már végleges címével és a programjellegű
tételfeliratok nélkül hangzott föl a mű.
Rahmanyinov újfajta zenekari hangzásokat, színeket kevert ki palettáján,
életműbeli újításként altszaxofont is alkalmazva a zenekarban. Szerzeményét
ugyanakkor nosztalgia hatja át, hazája és ifjúkora iránt. Témát idéz I.
szimfóniájából a kezdőtétel végén, majd a fináléban az egyik egyházi művéből; s
ahogy Rahmanyinov megannyi korábbi opusában, itt is hallhatjuk a középkori
Dies irae (=A harag napja) dallamot: a finálé számottevő része erre épül.
Az első tánc háromrészes, visszatéréses tételforma, lírai középrésszel. Hasonló a
finálé felépítése is, a szélsők pedig keringőtételt fognak közre. A feliratok:
I. Non Allegro;
II. Andante con moto. Tempo di Valse;
III. Lento assai – Allegro vivace.
A Szimfonikus táncok dinamikus tételfüzérét épp tíz esztendeje, alapításának 50.
évében rögzítette CD-re a Miskolci Szimfonikus Zenekar. Thomas Herzog
budapesti ősökkel rendelkező svájci karmester első ízben áll az együttes élére
Első karmesterként, az új évadkezdettel töltve be a tisztséget.
Sziklavári Károly