Hangversenyünk programjában a korai és kései romantika termésének
különlegességei találkoznak.
Lobogó hajú ifjú zseni. Francia és Párizsban él, a város pedig az európai
szellemi élet központja az 1830-as évtizedben, melynek szabad levegője új
irodalmat, új festészetet, új zeneművészetet hív életre a romantika „reggelén”.
Első szimfóniájának címét a „Fantasztikus” jelzővel látja el Hector Berlioz – a
huszonhét esztendős komponista nevét sokan megtanulják a mű 1830. évi
bemutatóját követően. Második szimfóniájának (1834) hallgatóságát Itália
tájaira röpíti el, Lord Byron költői elbeszélése – a Harold lovag – nyomán, de
összekapcsolva az irodalmi hatást saját úti élményeivel. A lelki fájdalmaktól
gyötört hőssel tartva bejárjuk a félsziget hegyvidékeit, miközben áhítattal
csodáljuk meg a tovalépdelő zarándokok esti énekét, elvarázsolódunk a pompás
szerenád hangjaitól, melyet kedvesének ad egy hegyilakó; majd a végállomás:
rablóbarlang, vad mulatsággal. Berlioz új művészi önportréja zenetörténeti
úttörés lett egyben: szólóbrácsát alkalmazva ötvözte a szimfónia és versenymű
műfaját a komponista, a szólót eredetileg Paganininek szánva. Decemberi
estünkön Szűcs Máté lesz annak tolmácsolója, aki hét éven át volt a Berlini
Filharmonikusok szólóbrácsása, és jelenleg a Genfi Zeneakadémia professzora.
Alekszandr Szkrjabin II. szimfóniája (1901) emelkedett hangú, választékos
nyelvezetű alkotás, megfűszerezve a műzenei természetpoézis legszebb
hagyományaival: a középtétel „édenkerti” csalogányéneke még Európa
madárhang-megidézésekben gazdag, több évszázadnyi szimfóniatermésén belül
is páratlan!
A Németországban élő Török Levente az év elején mutatkozott be a miskolci,
majd a budapesti közönség előtt Zenekarunk élén, mindkét alkalommal nagy
sikerrel.