Jelenlegi hely

Buka-Csécsi Andrea

Szólamvezető
Született: 
1986.12.07
Szólam: 
Oboa
Kedvenc színed: 
kék
Kedvenc ételed: 
töltött paprika
Kedvenc italod: 
bodzás limonádé
Kedvenc filmed: 
Oscar
Kedvenc könyved: 
a krimiket szeretem
Hangszer márkája, típusa: 
Marigaux 901 oboa
Rólam: 

 

Mesélj kicsit magadról? Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?

Hugom hatására iratkoztam be a zeneiskolába. Az oboa tanulással egyidőben néptáncoltam is. Ahogy közeledett a továbbtanulás, választanom kellett: zene vagy tánc. A zenét választottam, és úgy érzem, hogy jól döntöttem. Aztán a szakközépiskola, majd az egyetem következett. Utolsó éves egyetemista voltam, amikor meghirdették az 1. oboa állást a Miskolci Szimfonikus Zenekarban. Felkészültem a legjobb tudásom szerint, és az első próbajátékomat megnyertem. Így lettem derecskei lányból miskolci.

 

Mi alapján választottál hangszert? Miért?

A zeneiskolai felvételimen bent volt az oboatanár is. Mivel egészen jól ment, és szimpatikus voltam neki, megkérdezte, hogy nem akarok-e oboát tanulni. Igent mondtam, pedig akkor egészen pontosan nem is tudtam, hogy milyen hangszer is az oboa. Eredetileg furulyázni szerettem volna, de végül úgy alakult, hogy rögtön oboát kaptam.

 

Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Mi volt a legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?

A Brahms szimfóniákat nagyon szeretem, különösen az 1. és a 2. szimfóniát. A legemlékezetesebb pillanatom talán az volt, amikor egy betegség miatt be kellett ugranom Sztravinszkij: Zsoltárszimfóniájába 1. oboára. Még nem volt nagy zenekari tapasztalatom, és már javában próbált a zenekar, mikor belecsöppentem a produkcióba. Szép feladat volt, biztos, hogy soha nem fogom elfelejteni.

 

Jellemezd magad 3 szóval, kérlek!

maximalista, kedves, aggódó

 

Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?

Azzal, hogy 1. oboista lehetek egy szimfonikus zenekarban, már teljesült is.

 

Nemrég tértél vissza a zenekar soraiba, eddig a kisfiaddal voltál otthon. Örök kérdés, hogy egy anya miként tudja a hivatást összeegyeztetni a családdal, neked még egészen friss a tapasztalatod. Hogyan éled ezt meg? Nehéz feladat a zenekari munka mellett az anyaság? Pláne egy aggódó természetű anyának?

Eleinte sokat gondolkoztam azon, hogy milyen lesz majd visszaülni a zenekarba, könnyen visszarázódok-e, mivel korábban még sohasem hagytam ki több évet. Szerencsére a kollégák jól fogadtak, visszavártak. Így azt vettem észre, hogy az a furcsa, hogy nem is furcsa visszajönni.

A változó munkarend miatt, és mivel a férjem is zenész, időnként komoly szervezést igényel, hogy ki legyen a kisfiammal, a próbák, koncertek alatt, szerencsére a család maximálisan segít nekünk. Azért az értékrendem kicsit átalakult: próbálok a tőlem telhető legjobban játszani, de már nemcsak az oboázás a fontos.

 

Említetted, hogy a zenekar miatt jöttél Derecskéről Miskolcra. Nehéz döntés volt ez? Általánosságban elmondható a zenész szakmáról, hogy nem helyhez kötött. Te hogyan látod ezt?

Mindig az volt a vágyam, hogy szimfonikus zenekarban játszhassak, és ez nekem Miskolcon adatott meg. Úgy érzem, hogy a kezdetektől be tudtam illeszkedni a társulatba, és hamar megszerettem a várost is. A húgom is idekerült a tanulmányi miatt, később a férjem is munkát kapott itt, a kisfiam pedig már Miskolcon született.

Egy zenész nem mindig választhatja ki, hogy hol dolgozzon, csak a nagyobb városokban működnek szimfonikus zenekarok. Szerintem meg kell ragadni a kínálkozó lehetőségeket.

 

Egyéb (bármi, amit érdekesnek, fontosnak, meghatározónak tartasz) lehet egy elismerés, egy koncert, egy pillanat, egy élmény…bármi. J

A 2010-2011-es évadban az a megtiszteltetés ért, hogy a kollégák az „Évad zenészének” választottak.

A koncertek közül emlékezetes még számomra a Diósgyőri Várban előadott Mozart: Gran Partita Antal Mátyás vezényletével. Ennek a műnek a lassú tétele az oboisták mennybemenetele. Gyönyörű zene, nagy élmény játszani, és hallgatni egyaránt. Ezen a koncerten már kismamaként játszottam, ez volt az utolsó hangversenyem Boldizsár érkezése előtt.

Még egy kiemelkedő emlék, amikor 2012-ben szólót játszhattam a zenekarral, Marcello: d-moll oboaversenyét. Aminek a felkérésen kívül örültem, az az volt, hogy Vashegyi György vezényelte a koncertet, aki mestere a barokk zenének, és oboán is tud játszani. Nagyon sok jó tanácsot kaptam tőle az előadásmódot illetően, nagyon élveztem vele a munkát. És persze a zenekartól is sok bíztatást, pozitív energiákat kaptam. Így nagyon kedves emlékként gondolok vissza erre a hangversenyre.