Czakó Péter | Miskolci Szimfonikus Zenekar

Jelenlegi hely

Czakó Péter

Született: 
1960.05.30
Szólam: 
Klarinét
Kedvenc színed: 
tarka
Kedvenc ételed: 
mediterrán konyha
Kedvenc italod: 
Irsai Olivér
Kedvenc filmed: 
Picasso kalandjai
Kedvenc könyved: 
Boris Vian: Tajtékos napok
Hangszer márkája, típusa: 
Buffet, Tosca
Rólam: 

 

Mesélj kicsit magadról, kérlek! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?

12 éves koromban egy baleset miatt 2 hónapig nem állhattam lábra; otthon voltam. Ez idő alatt nagyon sok zenét hallgattam a rádióban és akkor született meg bennem az elhatározás, hogy én is muzsikálni szeretnék. Innen aztán 1,5 év Zeneiskola után felvettek a Zeneművészeti Szakközépiskolába, majd az akkori Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozatára, ahol klarinét tanárként diplomáztam. Végzős voltam, amikor a Miskolci Szimfonikus Zenekar klarinétos álláshirdetését megpályáztam és sikeres próbajátékon felvételt nyertem az együttesbe. Néhány évvel ezelőtt a Miskolci Egyetem Zeneművészeti Intézetében, szaxofonművészi és szaxofontanári diplomát is szereztem.

 

Mi alapján választottál hangszert? Miért?

Egy filmben láttam egyszer egy klarinétot, megtetszett.

 

Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?

Kedvenc zeneszerzőim és zenekari műveim a következők: Stravinszkij: Tavaszi áldozat és Bartók: Concerto.

A legemlékezetesebb pillanatom a zenekarban, az a koncert, amely 2017-ben a Zene világnapja alkalmán hangzott el a Miskolci Egyetem Díszaulájában a Zenekar szervezésében. Itt kamaraegyüttesünk a ClaxoTon Quartet Szentpáli Roland Concerto for ClaxoTon című darabját játszhatta el a Szimfonikus Zenekar kíséretével. Szuper élmény volt!

 

Jellemezd magad 3 szóval!

Laza, sokrétű, érzelmes

 

Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?

Szép élményt és értéket közvetíteni és adni a közönségnek.

 

Sokféle szerepben ismerhet téged a miskolci közönség! Mesélj kicsit erről! Melyik szereped mit ad hozzá az életedhez? (tanítás, Claxoton, gólyaláb…)

Kedvenc mondásom (amire persze már mások is rájöttek): „Minden változik, csak maga a változás örök”. A sokszínűség fontos része az életemnek. Az egyik szerepkörből átváltozni egy másik, sokadik tevékenységi állapotba, akár naponta 3-4-5 alkalommal is. Számomra ez a „hatásos terápia”, hogy bebizonyíthassam magamnak, hogy pislákol még valahol bennem az önbecsülés gyújtólángja. (Persze ehhez tudni kell rólam, hogy a túlélőfelszerelésem legfontosabb része az önirónia.)

 

Sokszínű az egyéniséged, igaz ez a zenében is. Mi a kedvenced? Mit szeretsz a leginkább játszani és miért?

A jó zenét J A stílus és a műfaj másodlagos. Olyan ez bennem, mint egy boltív kövei; ha egyet kivennénk, rogyna az egész. Azért talán az improvizáció a zárókövem.

 

Egyéb (bármi, amit érdekesnek, fontosnak, meghatározónak tartasz) lehet egy elismerés, egy koncert, egy pillanat, egy élmény…bármi. J

Szeretem a változatosságot!