Jelenlegi hely

Győri Ildikó

Zenekari titkár, kottatáros
Született: 
1973.03.15
Szólam: 
Brácsa
Kedvenc színed: 
zöld
Kedvenc ételed: 
Rakott karfiol brokkolival
Kedvenc italod: 
víz
Kedvenc filmed: 
Életrevalók
Kedvenc könyved: 
Karinthy Frigyes: Szatírák
Hangszer márkája, típusa: 
Nagy Pál mesterbrácsa
Rólam: 

 

Mesélj kicsit magadról! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?

Kilenc éves koromban szüleim beírattak a hatvani zeneiskolába. Nővérem már ott tanult zongorán. De én csak 13 éves koromban döntöttem a zenei pálya mellett, mikor életem első nyári, zenei táborában részt vettem, ahol zenekarban kellett játszani, amit addig még nem próbáltam. Ez olyan hatással volt rám, mikor az ember tudja, hogy EZ AZ IGAZI! Tudtam, hogy nem tanítani akarok, ha zenész leszek, hanem zenekarban szeretnék játszani. A szakközépiskolás és a főiskolás évek alatt pedig szép lassan több zenekarban is kisegíthettem, melyek felkészítettek a zenekari játékra. Így diploma után a főtárgy tanárom ajánlásával és sikeres próbajátékkal 1998. szeptember elsejével bekerültem a Miskolci Szimfonikus Zenekarba.

 

Mi alapján választottál hangszert? Miért?

A családban az egyik unokanővérem hegedült. A zeneiskolai beiratkozáskor a kérdésre, hogy milyen hangszeren szeretnék játszani azt válaszoltam, hogy amin az unokanővérem is játszik.

A hegedűvel felvételiztem a középiskolába. Nyíregyházán kezdtem el tanulmányaimat, ahol a tanárom a debreceni főiskolán is tanított és brácsa tanár volt. Egy hónap után egyik órán kikapta az állam alól a hegedűt, és a helyére a saját brácsáját tette. Abban a pillanatban szintén éreztem, tudtam, hogy ez az én hangszerem, a „lelkem másik fele”.

 

Ki a kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Mi volt a legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?

Több kedvenc zeneszerzőm is van, úgyhogy a teljesség igénye nélkül csak kettőt emelnék ki: Csajkovszkij és Schubert. Zenekari műveket is hosszan sorolhatnék, de legyen most csak egy, Schubert: Nagy C-dúr szimfóniája. Emlékezetes pillanatokból is többet lehetne említeni, hiszen mikor a muzsikus olyan karmesterrel, vagy szólistával dolgozhat, aki hatással van rá, benyomást tesz rá, arra mindig emlékezni fog az ember. Lukács Ervin, Kobayashi Ken Ichiro, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Shlomo Mintz, stb. olyan pillanatokat adtak, melyek megismételhetetlenek. Az együtt muzsikálás ilyen emberekkel és muzsikusokkal a legfelemelőbb emlékeket adják.

 

Jellemezd magad 3 szóval kérlek!

megbízható, elhivatott, vidám

 

Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?

Szeretném azokat az érzéseket átadni, amit ez hivatás nekem is adott. Melyeket CSAK megélni, átélni lehet, kell és érdemes! Más érzelmi és szellemi síkra emeli az embert, ezzel segítve, hogy emberek maradjunk.

 

Említetted, hogy szeretnéd átadni mindazt az érzést, amit neked ad a muzsikálás. Mit kapsz a zenéléstől?

Teljes megnyugvást és teljes elfogadást. A zene magáévá teszi az embert, ha szeretettel és alázatosan közelíti meg. S mégis önmaga maradhat a muzsikus. A Zene, a Hangszer és a Muzsikus összhangja adhatja meg ezeket a felemelő és nem hétköznapi érzéseket, amit tovább tudunk adni a közönségnek, a hallgatóknak, ösztönözve őket arra, hogy zenét tanuljanak, hangversenyekre járjanak.

 

Zenekari titkárként is tevékenykedsz. Ezáltal átlátod a zenekar működését is. Miben látod az előnyöket és hátrányokat a Miskolci Szimfonikus Zenekar szempontjából?

A Zenekar szempontjából a hátrányok mindenképp az erkölcsi, szakmai elismertség hiánya a fenntartó részéről. A Zenekarnak, a zenészeknek, mint előadóművészként dolgozóknak a pozitív visszajelzés az egyik legfontosabb mérce és a legnagyobb motiváció. S ez sajnos így az anyagiakban is megmutatkozik. Talán némi hátrány, de inkább hívjuk egy új feladatnak, hogy az ifjú zenészeknek, akik bekerülnek a zenekarba, több figyelmet kellene szentelnünk, mert társadalmi neveltetésük másképp zajlott le, s nem csak a generációváltás miatt. Előny és nagy pozitívum, hogy a külső nehézségek ellenére a közvetlen vezetés tudja biztosítani a kiszámíthatóságot, amely bizonyosságot, biztonságot ad a muzsikusoknak, s így nyugalmat is a zavaros évek után. Ilyenkor a koncertekre a muzsikusok is más lelki-, és szellemi állapotban készülnek és így nem csak jó, de remek, színvonalas koncertekkel tudjuk meghálálni ezt a törődést. S az, hogy nehezebb időkben is tudtunk emlékezetes koncerteket adni, az az előny, hogy a zenészek mindig jól, teljes szívvel-lélekkel akarnak játszani.  De a legnagyobb előny mikor a Zenekar, a vezetés, a különböző pozíciókban lévő emberek együtt tudnak dolgozni a koncertek sikeréért. S mindenki tudja mi a feladata és elvégzi azt.  Szerintem erre képes a Miskolci Szimfonikus Zenekar. Ezt az előnyt viszont nap, mint nap magunkévá kell tennünk, mert minden nap egy új nap, új lehetőség és újabb koncertek. Természetesen ezek csak kis porszemek erre a kérdésre, hisz nagyon összetett ez a munka, ez a hivatás.

 

Egyéb (bármi, amit érdekesnek, fontosnak, meghatározónak tartasz) lehet egy elismerés, egy koncert, egy pillanat, egy élmény…bármi. J

Nos, az iskolás éveim alatt sohasem voltam kimagasló, vagy „futtattatott” diák.

Ám 2015 decemberében Händel Messiására készült a zenekar Hollerung Gábor vezényletével.

A próba folyamat egyik szünetében, számomra váratlanul odalépett hozzám s ezt mondta:

„Mikor próba közben rád nézek, a szemedben olyat látok, amit csak ritkán és ez új erőt ad a munkához, a vezényléshez.”

Azt hiszem ehhez nem kell további magyarázatot írnom.