Jelenlegi hely

Jenei Anna Sára

Született: 
1982.06.22
Szólam: 
Oboa
Kedvenc színed: 
Nincs kedvenc színem. Mind jó.
Kedvenc ételed: 
Ilyen sincs. Nem annyira szeretek enni...viszont főzni szeretek, annak aki értékeli.
Kedvenc italod: 
Jelenleg forrásvíz a Bükkből.
Kedvenc filmed: 
Nem vagyok nagy filmnéző, de szeretem őket. Az agyatlan kikapcsolós filmeket is, meg a gondolkodós művészfilmeket is. De van egy lassan 4 éves lányom… Ennyi.
Kedvenc könyved: 
Éppen amit olvasok. De van egy könyv, ami sokat segít az életemben jelenleg, most ez a kedvenc: Mustó Péter sj - Hári Ildikó ssnd: Ahol otthon vagy
Hangszer márkája, típusa: 
F. Loreé, ak modell.
Rólam: 

 

Mesélj kicsit magadról! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?

Amióta az eszemet tudom zenésznek készültem. Nehéz erre válaszolni, hogy hogyan lettem muzsikus... csináltam azt, amiben jó voltam. Egyenes úton jött a konzi, majd a főiskola. A zenélés éltet! ... és nagyon jól érzem magam itt Miskolcon, a zenekarnál.

 

Mi alapján választottál hangszert? Miért?

A hangszerem inkább engem talált meg mint én őt, ugyanis amikor a kezembe adták akkor tudtam meg hogy létezik. Fuvolán szerettem volna játszani, de nem tudtam megfújni és az akkori tanárnénim adta a kezembe az oboát. Hálás vagyok érte! Volt egy fiú, akinek akkoriban tetszettem és szólt, hogy váltsak hangszert, mert csúfolni fognak miatta… de akkor már lebeszélhetetlen voltam róla.

 

Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Mi a legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?

Mindig azt szeretem leginkább, akinek a művét éppen játsszuk (bár azért néha akadnak kivételek). Ha mégis mondanom kell valakit, akkor talán Bartók, vagy Bach, vagy Debussy, vagy Sztravinszkij, vagy Brahms, vagy Haydn...tudnám még folytatni. A legemlékezetesebb pillanatom még ezután jön…

 

Jellemezd magad 3 szóval kérlek!

Nee... Ezt soha nem tudtam. Pszichológia órán megbuktam önjellemzésből.

 

Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?

Vannak terveim, ötleteim, de mindnek egy az alapja: jó zenészekkel jókat zenélni. Egy összetartó kamaraegyüttesben nagyon szeretnék muzsikálni. És dolgozunk is rajta, zenekaron belül.

 

Miben más a kamarazene? Miért vágysz erre a típusú muzsikálásra?

Sokkal meghittebb egy kis együttessel zenélni. Több felelősség esik egy emberre, nagyobb hangszeres felkészültség kell hozzá, de nagyobb szabadságunk is van mindemellett, ötletelhetünk, önmegvalósíthatunk. És az csak a hab a tortán, hogy a munkánkat is nagyon megkönnyíti, ha nem csak a zenekari próbákon, koncerteken játszunk együtt. Most már elárulom, fúvósötösünk van.

 

Említetted, hogy nagyon jól érzed magad itt Miskolcon. Miért? Miben más itt, mint a korábbi munkahelyeden mondjuk?

Korábban nem dolgoztam hivatásos zenekarban, ez is egy nagy oka annak, hogy jó itt. Tanítottam és a Kecskeméti Szimfonikus Zenekarban dolgoztam, ami sajnos nagyon nincs a helyén. A volt zeneiskolám nagyon hiányzik, de jövőre itt is tanítok már.

Ami itt nagyon tetszett az első pillanattól, az a légkör. A kollégáim kedvessége, nyitottsága. Sokat köszönhetek ennek a városnak.

 

Egyéb (bármi, amit érdekesnek, fontosnak, meghatározónak tartasz) lehet egy elismerés, egy koncert, egy pillanat, egy élmény…bármi.

Mindegyik koncerten vannak pillanatok, élmények,  néha javításra szoruló dolgok, amik bennünk maradnak.

Megtisztelő volt és egyben nagy kihívás, Soós Levente mellett elsőt fújni azon a koncerten, ahol Oláh Vilmossal játszhattuk el Mozart A-dúr hegedűversenyét.

Nagyon jól esett Gál Tamás elismerése a karácsonyi koncert után, ahol játszhattam egy szólót, Händel Vízizenéjében. Azt mondta: hallani, hogy a barokk zene a véremben van. Fel is hívtam Meszlényi László tanár úrat, akitől többek közt a barokk stílusismeretet és szeretetet kaptam és átadtam neki a dicséretet.