Jelenlegi hely

Jobbágy-Balog Boglárka

Született: 
1984.12.31
Szólam: 
2. hegedű
Kedvenc színed: 
kék
Kedvenc ételed: 
hortobágyi húsos palacsinta, húsleves
Kedvenc italod: 
őszibaracklé
Kedvenc filmed: 
nincs
Kedvenc könyved: 
nincs
Hangszer márkája, típusa: 
nem ismert
Rólam: 

 

 

Mesélj kicsit magadról, kérlek! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?

Zenész családban nőttem fel, így már kicsi gyermekkoromtól kezdve életem része a muzsika. Édesapám, a Miskolci Szimfonikus Zenekar nagybőgőseként sokszor vitt magával koncertekre. Emlékszem, hogy az ölébe ültetett, és indult a mese, ami a zeneművekhez kapcsolódott, így gyorsan repült az idő a képzelet világában. Az egyik meghatározó koncertlátogatásomra különösen élesen emlékszem, mikor Midori Goto játszotta Mendelssohn e-moll hegedűversenyét. Teljesen lenyűgözött az előadás, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy én is hegedűművész szeretnék lenni. Zenei tanulmányaimat Miskolcon kezdtem, majd Budapestre kerültem végül a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán szereztem meg hegedűművész diplomámat. A kamarazenélés már az egyetemi évek alatt is meghatározó szerepet töltött be az életemben, ezután már csak egy kérdés maradt, hogy melyik zenekarban találom meg majd a helyem? Mivel ebben az évben nyílt lehetőség a miskolci próbajátékon való részvételre, gondoltam élek a lehetőséggel, és felvételt nyertem. 2009 óta a társulat tagja lehetek.

 

Mi alapján választottál hangszert? Miért?

Mindig tetszett a hegedű hangja, zongorázni is tanultam, de mégis a hegedű vonzott inkább.

 

Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?

Nehéz lenne választani, de közel áll a szívemhez Csajkovszkij, Mendelssohn, Dvořák és Grieg zenéje. Az egyik kedvencem Mendelssohn Hebridák című nyitánya. Emlékezetes pillanat, mikor Rolla János hegedűművész látogatott el a zenekarhoz Bartók Béla divertimentóját előadni. Hatalmas élmény marad számomra az a koncert.

 

Jellemezd magad 3 szóval!

Vidám, lelkes, optimista

 

Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?

Megszerettetni azokkal is a komolyzenét, akik nem olyan háttérből jöttek, mert stílusformáló hatalommal bír és nemesebb lesz tőle a lélek. Megnyugvás hallgatni, a rohanó világból kiszakadni, egy kicsit másra is gondolni, csendben lenni, igen, úgy érzem, ez lehet cél. Ami saját álmom még, hogy egyszer játszhassak a Carnegie Hall-ban .

 

A muzsika lélektani hatásairól más sok szakirodalom született. A gyermekek fejlődésben, a mentális betegségek gyógyításában betöltött szerepéről… de mit ad a muzsikusnak? Rád például, mint közvetítőre milyen élettani hatással van a zene?

Először is élményt ad, ha nehezebb technikai megoldások adódnak, akkor szakmai kihívást is jelent. A zenekari játék például ösztönöz az együttműködésre, a közös produkció szebbé tételére. Az érzelmek kimutatására az egyik legkifejezőbb eszköz a zene. Kitartásra tanít, kicsit olyan mint a sportolás. Ha többet gyakorolsz, könnyebben ugrod át az akadályokat, de egyre inkább látod azt is, mennyi mindent lehetne még megtanulni.

 

Említetted, hogy egyetlen kérdés volt benned miután diplomát szereztél. Nevezetesen, hogy melyik zenekarban találod meg a helyed. 10 éve vagy tagja a miskolci zenekarnak. Ez a helyed, úgy érzed? Mitől jó itt lenni?

Amikor a zenekarhoz kerültem kialakult egy baráti társaság a velem hasonló korú tagokból. Többen jöttünk diploma után, frissen végzett fiatalok, így az élethelyzetünk hasonlósága is adta az alkalmat a barátkozásra. Majd 2012-ben férjhez mentem és született két gyönyörű gyermekünk. Mondhatom, hogy igen, most biztosan itt a helyem.