Jelenlegi hely

Juhász Andrea

Született: 
1984.07.07
Szólam: 
Oboa
Kedvenc színed: 
a pasztell színek, zöld, kék, rózsaszín
Kedvenc ételed: 
minden rakottas étel
Kedvenc italod: 
sör, bor
Kedvenc filmed: 
Andrej Rubljov, Cabiria éjszakái, Ben Hur, A tökéletes trükk, Taxisofőr, Éjszaka a Földön, Gilbert Grape, Arizóniai álmodozók, Kapj el ha tudsz, Macskafogó, Az idő urai, Hétalvó, Vissza a jövőbe, Beszélj hozzá, Tizedes meg a többiek, Ötödik pecsét és még
Kedvenc könyved: 
Kurt Vonnegut: Ötös számú vágóhíd, E.L.Doctorow: A vak zongorista, Hamvas Béla: Karnevál, Émile Ajar: Előttem az élet, Aldous Huxly: Pont és ellenpont, Boris Vian Szívtépő, Charles Bukowski Ponyva, Mikhail Bulgakov: Mester és Margarita, orosz klasszikus
Hangszer márkája, típusa: 
Loreé Royal
Rólam: 

 

 

Mesélj kicsit magadról, kérlek! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?

Édesapám is muzsikus és minden gyerek valahol a szüleit utánozza. Sokáig zongorázni tanultam, de egy idő után azt éreztem a zenekari játék sokkal jobban érdekel és inkább olyan hangszeren szeretnék játszani. Így jött az oboa, ami még az asztmából is kigyógyított! A Miskolci Szimfonikus Zenekart 2008-ban egy tanulmányi út kapcsán ismertem meg a Bartók Plusz Operafesztiválon. Budapesten születtem és éltem, míg 2012-ben felvételt nyertem a zenekarba. Sok éven át ingáztam Budapest és Miskolc között, de tavaly házasságot kötöttem egy helybélivel, s itt maradtam.

 

Mi alapján választottál hangszert? Miért?

Az oboa különleges hangzású hangszer, és kifejezetten szólista szerepe van egy zenekarban. A testvérhangszerre, az angolkürtre is gyönyörű szép dallamokat komponáltak a zeneszerzők, amit mindig nagyon nagy örömmel játszok.

 

Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?

Kedvenc rengeteg van, mert maga a ZENE a kedvencem! Talán a zenetörténet alappillérjei számomra: Bach, Mozart, Csajkovszkij és Bartók. Emlékezetes pillanat az olyan koncertélmény a zenekarral, amikor mindenki a legjobbat hozza ki magából.

 

Jellemezd magad 3 szóval!

Energikus, érzékeny, jópofa.

 

Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?

Mi más, mint nagy művek előadása nagy hírű zenekarral....

 

Említetted, hogy sokáig ingáztál a főváros és Miskolc között, s végül a szerelem tartott is. Nem volt nehéz döntés ez? Nem volt alternatíva például, hogy a párod követ téged Pestre, hisz ott azért több lehetőség van ebben a szakmában?

Igen, igen ez a mai napig foglalkoztat, hihetetlenül nehéz ez az egész téma számomra. Habár már nagyon megszerettem Miskolcot, ez egy gyönyörű vidék, és a zenekar is nagyon befogadó, kedves, és jó társaság, de mindennap hiányzik az a hely ahol 30 évet eltöltöttem…

Budapest a főváros, nagyon mozgalmas, sokrétű szórakozási, fellépési lehetőség van ott, de ezzel együtt rengeteg a kiváló zenész is, talán ezért nehézebb találni/felvételt nyerni egy komolyabb zenekarba.

A férjem egyáltalán nem szeretett volna Budapestre menni, így nem is volt választás.

 

Elég emocionális vagy. Mennyire hat ki a szakmai munkádra az érzelmességed és hogyan próbálod ezt kordában tartani? Hol az arany középút ebben? Nem lehet könnyű feladat, hogy a pillanatnyi hangulatodon felül tudj kerekedni, hiszen nem egy irodai munkáról beszélünk…

Igen, kihat, és van is arany középút. Sok tapasztalat és gyakorlat kell egy-egy szóló eljátszásához, hogy ne mutasson túl önmagán, de lapos se legyen. A kollégáim nagyon sokat segítettek abban, hogy megtaláljam a jó arányt.

 

Egyéb (bármi, amit érdekesnek, fontosnak, meghatározónak tartasz) lehet egy elismerés, egy koncert, egy pillanat, egy élmény…bármi. J

Abban az évben, amikor a zenekarhoz kerültem, volt egy kínai turnénk, ahol majdnem mindennap másik városba repültünk koncertezni. Az egyik alkalommal eléggé elaludtam reggel, és amikor kinyitottam a szemem, már hűlt helye volt mindenkinek a hotelben…

Lekéstem az indulást.

Fejvesztve taxiztam a reptérre, hátha még elérem a járatot, de akkor már hiába kérleltem őket, hogy hagy szálljak fel a gépre, már nem engedtek be a kapun. Az új jegy nagyon drága lett volna és a tetejébe a bankkártyám sem volt kompatibilis a rendszerrel. Reménytelen volt az egész helyzet, az életem is lepörgött, de nem adtam fel, újra és újra próbálkoztam, mígnem sikerült lealkudni a jegyárat, és egy másik terminálnál megvettem a repülőjegyet. A legnagyobb csoda az volt, hogy az eredeti gép, amin a zenekar ült, olyan sokat késett, hogy szinte egyszerre értünk az új városba, és mintha mi sem történt volna, felszálltam a turnébuszra a többiekhez.