Jelenlegi hely

K. Szegeczky Zita

Született: 
1961.08.17
Szólam: 
Nagybőgő
Kedvenc színed: 
kék
Kedvenc ételed: 
az anyukám krumplilángosa
Kedvenc italod: 
Unicum
Kedvenc filmed: 
több kedvenc filmem van, minden műfajban akad, amit nagyon szeretek, ezért nem rangsorolom őket
Kedvenc könyved: 
a könyvekkel ugyanez a helyzet, mindig van egy aktuális kedvenc könyv, vagy író, de ami megunhatatlan, az az Öreg néne őzikéje
Hangszer márkája, típusa: 
-
Rólam: 

Név: Kermjétné Szegeczky Zita

Született: 1961.08.17

Zenekari pozíció: nagybőgő szólam

 

Kedvenc színed: kék

Kedvenc ételed: az anyukám krumplilángosa

Kedvenc italod: Unicum

Kedvenc filmed: több kedvenc filmem van, minden műfajban akad, amit nagyon szeretek, ezért nem rangsorolom őket

Kedvenc könyved: a könyvekkel ugyanez a helyzet, mindig van egy aktuális kedvenc könyv, vagy író, de ami megunhatatlan, az az Öreg néne őzikéje

 

 

Mesélj kicsit magadról, kérlek! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?

Zenész családba születtem, így nem volt kérdés, hogy nálunk minden a muzsika körül forgott. Sajnos szüleimnek átírta a történelem a tanulmányait, így vágyaikat csak ketten tudtuk beteljesíteni a nővéremmel.

 

Mi alapján választottál hangszert? Miért?

Hét évig hegedültem, de nem szerettem a tanáromat, aztán találkoztam Vogel Gazsi bácsival, aki a kezembe adott egy nagybőgőt. Érte bármire hajlandó voltam, így letettem a hegedűt. Tulajdon képpen Gazsi bácsi döntötte el a sorsom, amiért örökké hálával tartozom! Büszke vagyok rá, hogy én vagyok a legkisebb „Vogel-gyerek”, aki még pályára került tőle nyugdíjba vonulása előtt.

Mindig magával ragadott a szimfonikus hangzás. Mióta visszaemlékszem arra vágytam, hogy egy nagy zenekarban muzsikálhassak.

 

Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?

Sok kedvenc zeneszerzőm van, de nem szívesen emelnék ki egy valakit vagy valamit, de talán a romantika áll igazán legközelebb a szívemhez.

Legemlékezetesebb pillanatom: amikor egy olaszországi koncerten kiszúrtak a nagy tuttiból, és kaptam egy ösztöndíjat Ludwig Streicher professzorhoz.

 

Jellemezd magad 3 szóval!

Becsület, őszinteség, humor

 

Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?

Egyéni hatalmas vágyaim már nincsenek, hiszen felettem is eljárt az idő. Amit nagyon szeretnék zenésztársaim nevében is, az a méltó megbecsülés anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Jó volna látni, hogy a zene nem egy kilóra mérhető árucikk, hanem egyfajta varázs, Isten adománya, amit meg kell becsülnünk akár előadóként, akár hallgatóként, hiszen „Zene nélkül nincs teljes ember”.

 

Azt mondod „Zene nélkül nincs teljes ember”. Ezt hogy érted? Mit kapsz te a zene által személy szerint?

A zene az oxigén, a napsütés, a boldogság, a nyugalom, a béke. Nélküle megfulladnék. Megsokszorozza az örömöm, simogat, ha szomorú vagyok. Mindenhol velem van, nem veheti el tőlem senki. Kell ennél több?

 

Van olyan mű, amit kifejezetten szeretnél eljátszani? Bőgősként van olyan zenemű, ami nagyon nagy kihívást jelent?

Ezt a kérdést inkább fiatal pályakezdő kollégáknak tenném föl. Nekem a sok-sok év alatt rengeteg kifejezett vágyam teljesült. Nincs igazán hiányérzetem, de mindent örömmel játszom, ami szép. Mindegy, hogy sokadszor, vagy először.

Nagy kihívást jelentő művek természetesen mindig vannak, de a feladatot meg kell oldani. Szerintem erre a kérdésre minden muzsikus igennel válaszolna bármilyen hangszeren is játszik, énekel, vagy akár vezényel.

 

Egyéb (bármi, amit érdekesnek, fontosnak, meghatározónak tartasz) lehet egy elismerés, egy koncert, egy pillanat, egy élmény…bármi. J

Számomra a legmeghatározóbb és legfontosabb élmény, hogy a diplomakoncertem után Gazsi bácsi hosszú percekig egy árva szó nélkül sírva szólított magához. Ez a mai napig nekem mindennél többet jelent. Ettől nagyobb elismerést soha senkitől nem kaphattam volna. Akkor éreztem meg igazán, hogy megérte.