Mesélj kicsit magadról, kérlek! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?
Ahogy az gyakran lenni szokott én magam is kisgyerekként egy szülői álmot vittem tovább. Édesapám hegedült gyerekkorában, így amikor általános iskolás lettem és lehetőség nyílt valamilyen hangszert választani, akkor adott volt, hogy a hegedűt választom. Ő segített és támogatott a kezdeti lépésekben. Első komolyabb zenekari tapasztalataimat a budapesti Szent István Gimnázium zenekarában szereztem, első évben még hegedűsként majd brácsásként. Az ott eltöltött idő nagyon jó alapot jelentett szakmailag. Ezt követően Miskolc felé terelődött az életem. Bekerültem a főiskolára és közben alkalmanként bele-bele kóstolhattam a Miskolci Szimfonikus Zenekar munkájába. A diploma megszerzése után adott volt az út, hogy a pályámat itt szeretném folytatni. Felvételt nyertem, és azóta is az együttes tagja vagyok.
Mi alapján választottál hangszert? Miért?
Édesapám adott hegedűt a kezembe. A többiről részben a sors, részben jómagam döntöttem, de mindig volt egy ember, aki utat mutatott.
Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?
Bartók művei mára nagy kedvenceimmé váltak, emellett Brahms-ot és Bach-ot játszom a legszívesebben.
A legjobb szakmai élmények karmesterekhez, szólistákhoz kötődnek, mint például Kobayashi, a Kelemen-Kokas házaspár, vagy Kovács János, akikre sok év távlatában is emlékszem, a tőlük kapott energiára, emberi értékekre és inspirációra.
Jellemezd magad 3 szóval!
Jó csapatjátékos, empatikus, befogadó
Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?
Minél több jó muzsikussal együtt dolgozni és minél többet meglátni és megtapasztalni abból, hogy hogyan élnek és zenélnek a világ más országaiban.
Említetted, hogy nagyon érdekelnek más országok zenei értékei, élete is. Mit gondolsz úgy általában a magyar komolyzenei életről? Mik az erősségek/gyengeségek pl.?
Magyarország mindig is viszonyítási pont volt a világ zenei életében, és ma is rengeteg kitűnő muzsikus és karmester kerül ki a hazai iskolákból. Akik aztán, ahogyan ez természetes is, bejárják a világot, külföldön tanulnak tovább, és gyakran ott is vetik meg a lábukat. Az itthon és főként vidéki együttesekben dolgozó zenészek viszont tapasztalataim szerint egy kissé el vannak zárva a külvilágtól. Keveset mozognak külföldön, keveset látnak bele más zenekarok munkájába, ezáltal kisebb az információ áramlás és kevesebb az inspiráció. Ez sajnos egy idő után a zenészek elfásultságához vezet. Ennek a bezárkózottságnak főként anyagi okai vannak, és amíg ez így lesz, a magyar (vidéki) zenekarok sajnos hátrányban lesznek a jobb anyagi helyzetben működő (külföldi) zenekarokkal szemben. Az persze hozzá tenném, hogy amikor módunk van egy emberileg és szakmailag magas kvalitású zenésszel együtt dolgozni, annak mindig meg is van a gyümölcse, azt a zenekar mindig meg is hálája!
Arról is szó esett, hogy leginkább karmesterekhez, szólistákhoz köthetőek a legszebb pillanataid. Nyilván ilyenkor nem csak a szakmaiság, hanem az emberi tényezők is fontosak. Mitől függ az, hogy kivel jó együtt dolgozni egy színpadon számodra?
Ahogy azt az előbb is említettem, egy igazán nagy művészt akkor fog elismerni a szakma maradéktalanul, és ezt így belső szemmel, tapasztalatból mondom, ha az az ember nem csak szakmailag, hanem emberileg is tiszteletet vív ki magának. Sőt, bátorkodom megkockáztatni, hogy az emberi tényező a legfontosabb egy előadóművésznél. Én erre mindig érzékeny vagyok, nagyon képes befolyásolni egy ember személyisége, hiszen az van kívül, ami belül. Tehát számomra fontos, hogy valakit el tudjak fogadni művészként és emberként is. Ha ez összeáll, akkor élvezem a legjobban a munkát.
Egyéb (bármi, amit érdekesnek, fontosnak, meghatározónak tartasz) lehet egy elismerés, egy koncert, egy pillanat, egy élmény…bármi.
Még nem említettem a brácsa szólamot, ahol végül magam is helyet foglalok.
Ez egy kis szelet az egészből, gyakran egy külön kis mikroklíma, egy külön világ. Szeretem ennek a világnak a különcségét, az együttesben betöltött szerepét. Mi vagyunk a fűszer, néha egy kis bors, néha egy kis cukor. Ez egy élvezetes szerep, a zenehallgatóhoz gyakran csak tudat alatt eljutó frekvenciák, de ha úgy adódik, akkor egy rövid időre kiemelkedik a tömegből és megmutatkozik; azok remek pillanatok.