Jelenlegi hely

M. Tatár Beáta

Született: 
1967.01.30
Szólam: 
Oboa
Kedvenc színed: 
türkiz
Kedvenc ételed: 
szezámmagos csirkemell
Kedvenc italod: 
vörös bor
Kedvenc filmed: 
A napfény íze
Kedvenc könyved: 
Mikszáth Kálmán novellái
Hangszer márkája, típusa: 
Loree oboa
Rólam: 

 

Mesélj kicsit magadról! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?

Az esztergomi Dobó Katalin Gimnáziumban érettségiztem és történelem-magyar szakon szerettem volna tanulmányaimat folytatni. A gimnáziumi évek alatt már játszottam a helyi szimfonikus zenekarban, és nagyon megtetszett a zenész élet színessége, szabadsága. Ezért a miskolci konzervatóriumba felvételiztem, ahol az ország egyik legjobb oboatanáránál tanulhattam, Kerényi Sándornál. Az itt eltöltött három év után felvettek a Zeneakadémiára. Első évtől a zuglói Szimfonikus Zenekarban, harmadévesen a Duna Szimfonikus Zenekarban játszottam és tanítottam a Rádió Gyerekkórusában.

 

Mi alapján választottál hangszert? Miért?

Tulajdonképpen nem én választottam. Óvodás koromtól furulyáztam, majd mikor elég nagy lettem egy komolyabb hangszerhez, én klarinétozni szerettem volna. Az akkori igazgató viszont az oboát adta a kezembe, mivel a klarinét fiús hangszer. Utólag aztán kiderült, hogy nem volt oboista a zenekarban, ezért kellett nekem ezt tanulnom. De nem bántam meg, nagyon megszerettem.

 

Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Mi a legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?

Kifejezetten kedvenc zeneszerzőm nincsen. Mivel egy-egy évadban nagyon változatos színes műsorunk van, örömmel játszom bármelyik darabot. Talán a kortárs művek állnak tőlem a legmesszebb. A legemlékezetesebb pillanatom az volt, mikor Haydn Sinfonia concertante-t játszhattam a zenekarral.

 

Jellemezd magad 3 szóval, kérlek!

szorgalmas, kiegyensúlyozott, becsületes

 

Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?

Szerencsés vagyok, mert már elértem a vágyam. Mivel zenekari zenész szerettem volna lenni, egyetemista éveimtől kezdve rengeteg zenekarral dolgozhattam, nagyon sok zenészt megismerhettem, taníthattam zeneiskolában és most a főiskolán.

 

Pedagógusként hogyan látod a zenei utánpótlást? Véleményed szerint van elég ifjú tehetség a zeneoktatásban?

Sajnos egyre kevesebb gyermek tanul zenét, de szerencsére vannak nagyon tehetséges növendékek. A legtöbbjük azonban nem a zenész szakmát választja, érettségi után sokan abbahagyják a muzsikálást. A vidéki városok főiskolái hátrányban vannak a budapestivel szemben, hiszen mindenki elsősorban oda szeretne bejutni.

 

A miskolci zenekarban szinte minden generáció képviselteti magát. Érezni a generációs különbségeket? Gondolok itt mondjuk a hozzáállásra, a közös játékra például.

Az oboaszólamban én vagyok az egyik legidősebb, de szerintem a mi szólamunkban nincsenek generációs különbségek. Próbálunk mindannyian segíteni egymásnak a közös munkában.

 

Több zenekarnál is volt szerencséd kipróbálni magad. Mi kötött végül a miskolci együtteshez? Miért jöttél ide és maradtál itt?

Ide jöttem férjhez. Eleinte hiányzott a pörgős Budapest, de a család szempontjából sokkal nyugodtabb itt az élet. Ráadásul a miskolci zenekarnak már akkor nagyon jó híre volt, nagyon örültem, hogy felvettek.

 

Egyéb (bármi, amit érdekesnek, fontosnak, meghatározónak tartasz) lehet egy elismerés, egy koncert, egy pillanat, egy élmény…bármi. J

Fantasztikus érzés, mikor egy-egy szóló után felállít a karmester. Azt a pár másodpercet mindig nagyon élvezem