Jelenlegi hely

Menyhárt Ferenc

Született: 
1965.05.14
Szólam: 
Klarinét
Kedvenc színed: 
khaki
Kedvenc ételed: 
rántott patisszon
Kedvenc italod: 
szüretlen búzasör
Kedvenc filmed: 
Franco Zeffirelli: Napfivér, holdnővér; Milos Forman: Amadeus
Kedvenc könyved: 
Rideg Sándor: Indul a bakterház
Hangszer márkája, típusa: 
Buffet Tosca
Rólam: 

 

Mesélj kicsit magadról, kérlek! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?

Gyermekkoromban mindenen megpróbáltam zenélni, amit otthon találtam, ezért szüleim beírattak a Miskolci Egressy Béni Zeneiskolába, ahol először furulyázni, majd klarinétozni tanultam. Mivel tanárom tehetségesnek tartott, felvételiztem a Miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába, aztán elvégeztem a Miskolci Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát. Tanulmányaim alatt, már tanítottam és kisegítettem a Miskolci Szimfonikus Zenekarban. Szerencsésnek tartom magam, hogy gyerekkori álmom valóra vált, és zenész lettem. Közép és főiskolás koromban a Miskolci Szimfonikus Zenekar minden bérletes hangversenyén ott voltam és élvezettel hallgattam Novák József gyönyörű klarinét szólóit. Évekkel később pedig megadatott, hogy szólamtársa lehettem.

 

Mi alapján választottál hangszert? Miért?

A klarinétot szüleim választották. Nekem egyetlen kikötésem volt, hogy olyan hangszer legyen, amin mindent el lehet játszani.

 

Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?

Kedvenc zeneszerzőm: Wolfgang Amadeus Mozart. Kedvenc zenekari művem pedig W. A. Mozart: A-dúr Klarinétkvintett KV.581 - igaz, hogy ez kamaramű, de egyike a leggyönyörűbb zenéknek, amit valaha írtak.

Felejthetetlen élmény volt a Zeneakadémiai hangverseny Kobajashi Kenichiroval.

 

Jellemezd magad 3 szóval!

Jellemzés helyett inkább álljanak itt azok a fogalmak, melyek számomra a legfontosabbak: tisztesség, becsület, őszinteség, bizalom és szeretet.

 

Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?

Az adott koncerten a lehető legjobb teljesítményt nyújtani.

 

Az Egressy-Erkel Zeneiskola igazgatóhelyettese is vagy. Hogyan látod a zeneiskolai életet ma? Van elég növendék, pedagógus?

Az elmúlt három évtized alatt amióta tanítok, azt tapasztalom, hogy a növendéklétszám valamelyest csökkent ugyan, a színvonalról szerencsére ugyanezt nem mondhatom el. Ha a zeneiskolás gyermekek lelkesedését, tehetségét, a vizsgákon, hangversenyeken nyújtott teljesítményét és verseny eredményeiket, valamint kollégáim elhivatottságát, felkészültségét nézem, nyugodt és boldog vagyok. Egyre több tudományos kutatás bizonyítja a zenélés pozitív, transzfer hatásait, melyek kihatnak az egész személyiségünkre. Ezt alapul véve tulajdonképpen minden gyermeknek kellene zenét tanulnia. Rajtunk is sok múlik, hogy ezt mennyire tudjuk reprezentálni a külvilág felé.

 

Jellemzően azért a zenész szülők gyermekei vannak jelen a zeneiskolákban, közülük sem mindenki ezt a pályát választja később…hogyan lehet megakadályozni azt, hogy a zenét tanuló gyerekek száma csökkenjen? Hogyan lehet szerinted motiválni őket?

Ez egy rendkívül összetett dolog, amit csak társadalmi összefogással lehet megoldani. Ehhez elengedhetetlen a politika, ezen belül az oktatáspolitika, a média segítsége, hogy a zenetanulás, a zenével való foglalkozás érték és öröm legyen. A mi feladatunk, hogy megismertessük a fiatalokkal az értékes zenét és olyan élményekhez juttassuk őket, melyek semmi mással nem pótolhatók.

Kodály Zoltán 1929-ben írta a következőket: „Mit kellene tenni? Az iskolában úgy tanítani az éneket és zenét, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen a tanulónak, s egész életére beleoltsa a nemesebb zene szomját... Sokszor egyetlen élmény egész életére megnyitja a fiatal lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni: ezt megszerezni az iskola kötelessége."

Azt hiszem ehhez nincs mit hozzáfűzni.

 

Van még valami beteljesületlen álmod?

Buffet Tosca-t basszusklarinéton játszani.