Mesélj kicsit magadról, kérlek! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?
Nem zenész családból származom, szüleim műszaki emberek voltak, viszont édesanyámnak jó érzéke volt a zenéhez, s korán észrevette a tehetségemet. Ő vitt el a zeneiskolába, ahol 7 évesen elkezdtem hegedű tanulmányaimat, onnan az út a zeneművészeti szakközépiskolába, majd a főiskolára vezetett tovább. Főiskolai éveim alatt már felvételt nyertem a zenekarba, ahol azóta is dolgozom; immáron 29 éve. A zene iránti vonzalmam már gyermekkoromban megmutatkozott, a muzsikus hivatás iránti kötődésem pedig szépen fokozatosan alakult ki a tanulmányaim során. Gál Károly tanár urat szeretném mindenképp megemlíteni, aki meghatározó személyiség volt a pályámon. Neki köszönhetem, hogy már igen fiatalon megismerhettem a kamaramuzsikálás örömeivel, ami azóta is jelen van az életemben a nagyzenekari munkám mellett. 2006-ban megalapítottam az Allegra Vonósnégyest, ami azóta is sikeresen működik.
Mi alapján választottál hangszert? Miért?
Előkészítős voltam a zeneiskolában és egy szolfézs óra alkalmával bejött Kossuth Gábor tanár úr és megkérdezte volna-e kedvem hegedűn tanulni. Volt… Ő indított el a pályán.
Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?
Inkább korszakokat tudnék mondani: első szerelemeim a nagyzenekari romantikus alkotások voltak; a zenekarhoz kerülésem után volt szerencsém ezek nagy részét eljátszani. Később jött a barokk kor zenéje iránti szerelem, ami azóta is tart.
Legemlékezetesebb pillanataim a zenekarban? Mondhatni egyből a mélyvízben debütáltam.
A legelső darab, amit a zenekarban játszottam, nem más volt, mint Richard Strauss: „Imígyen szóla Zarathustra” című szimfonikus költeménye, ami egy nagyon nehéz darab. Emlékszem, Miklós-Dienes András volt a szólamvezető, aki maga mellé ültetett. A híres bevezető taktusok után, amikor a darab folytatódik, többszörösen osztott szólamanyag következik, ahol egymás után becsatlakozva mindenki önálló szólamot játszik, kicsit szólistaként. Akkor, húsz évesen ez nagyon nagy feladatnak tűnt számomra, szerettem volna minél jobban és szebben megoldani. Hál’ Istennek a kollégák visszajelzései nagyon pozitívak voltak. Örültem.
Jellemezd magad 3 szóval!
Nagy teherbíró képesség, emocionális készség, gyors problémamegoldó képesség
(mondjuk ez hét szó… 3 szóban: teherbírás, érzékenység, hatékonyság)
Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?
Szeretném, hogy a zenekar, amiben játszom, méltó helyén legyen az ország és Európa zenei vérkeringésében, s ez által, mint zenekari muzsikus jól tudjam érezni magam minden helyzetben és pillanatban, amit a zenekarral töltök, ami életem „munkahelye”.
Említetted, hogy nem zenész családból származol. Ez kifejezetten ritka egy muzsikus esetében. Mi vonzott ebben a pályában?
Ahogy már említettem édesanyám vette észre a zenei érzékemet gyermekkoromban, s vitt el a zeneiskolába, ahol a tanulmányaim alatt fokozatosan alakult ki bennem, - tanáraim hatására és színpadi szerepléseim nyomán,- hogy ez lesz a hivatásom is; muzsikus leszek.
A zenekari munkád mellett is igen aktív vagy. Milyen területek érdekelnek és miért? Hogyan egészíti ez ki az életed?
Valóban. Rendkívül érdekel a szervezői munka. Vonósnégyesünk dolgait is én menedzselem.
Hogy tapasztalataimat szakmaisággal is megtöltsem, ezért iskolapadba ültem nemrég, és elvégeztem a Metropolitan Egyetem Kreativ Event Manager szakát, ami rendkívüli élményt és gyakorlati szakmai tudást adott nekem a továbbiakra.
Egyéb (bármi, amit érdekesnek, fontosnak, meghatározónak tartasz) lehet egy elismerés, egy koncert, egy pillanat, egy élmény…bármi.