Jelenlegi hely

Plachi Rita

Szólamvezető
Született: 
1978.05.01
Szólam: 
2. hegedű
Kedvenc színed: 
piros
Kedvenc ételed: 
mákos guba
Kedvenc italod: 
limonádé, Baileys
Kedvenc filmed: 
Sissy filmek (kosztümös, romantikus)
Kedvenc könyved: 
Patrick Süskind: A parfüm: egy gyilkos története (elgondolkodtató, izgalmakkal teli, romantikus)
Rólam: 

 

 

Mesélj kicsit magadról, kérlek! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz? Mi alapján választottál hangszert? Miért?

Bátonyterenye. A Mátra lábánál lévő városka. Akkor még Nagybátony volt. Hát innen indul az én történetem …

Mindig is szerettem volna beutazni a világot. Szerencsésnek mondhatom magam, hisz – ha nem is az egész világon – gyönyörű országokban muzsikálhattam (és remélem, még fogok is).

Ehhez állandó társam a hegedű, amivel annak idején teljesen véletlenül, egy hangszerbemutatón kerültem kapcsolatba. Bár a szüleim szerették volna, ha zongorázni tanulok, de annyira megtetszett a hegedű hangja, formája, hogy abban a pillanatban eldőlt, nekünk dolgunk van egymással! Persze voltak harcok. Sőt! Az első hegedű vizsgámra el sem mentem. Elfelejtettem … De nem adtam fel, a szüleim is mindenben támogattak. Azonban egy kikötésük volt: csak Budapesten folytathatom zenei tanulmányaimat, vagy marad a kéttannyelvű gimnázium. Miután nem zenész családból származom, annál nagyobb volt az öröm, mikor felvételt nyertem a budapesti Szent István Király Zeneművészeti Szakiskolába. Vermes Mária növendékként, Záborszky József és Záborszky Kálmán keze alatt megtanultam a zenekari játék, az együttmuzsikálás alapjait. Ott tapasztaltam meg, milyen is egy szólamot vezetni. Most már elmondhatom: a végzetem lett. Beleszerettem! A szólamvezetés végigkísért a főiskolán is. Miskolcon, Gál Károly tanár úr (aki a zenekar akkori koncertmestere volt) növendékeként szereztem diplomát (MEBBZI). Már főiskolás éveim alatt bekerültem a Miskolci Szimfonikus Zenekarba. Első fellépésem, az együttessel (még kisegítőként) Dél-Koreában volt. Óriási élményben volt részem. Azóta eltelt 20 év … Ebből idén 10 éve a II. hegedű szólam szólamvezetőjeként  vagyok jelen a zenekar életében.

 

Kedvenc...zeneszerződ, zenekari műved? Legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?

Dvořák IX. „Új világ” szimfóniája. De szívesen játszom Bartók műveit is. Romantikus zeneszerzők közül Csajkovszkij a „kedvenc”, s Vivaldit – mint az olasz barokk muzsika nagy mesterét – is ebbe a kategóriába sorolnám.

Legemlékezetesebb pillanat? Jó pár éve történt. Koncert. Aznap este nem játszottam. Egy bácsika, aki minden koncertünkön ott tapsolt a közönségünk soraiban, észrevette és szomorúan kérdezte a kollégáktól, hogy: „Az a kishölgy, aki ott az első sorban szokott hegedülni, beteg, vagy talán már nincs is a zenekarnál?” Hát… jó érzés, mikor megismerik, sőt hiányolják az embert a színpadról.

 

Jellemezd magad 3 szóval!

pozitív, maximalista, közvetlen

 

Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?

Már teljesült. A több mint 10 éve működő Allegra vonósnégyessel egy 15 emeletes tengerjáró hajón muzsikáltunk. Ekkor adatott meg az a lehetőség, hogy Vivaldi A négy évszak című művét eljátszhattam a norvég fjordok ölelésében. Maga volt a csoda!

 

Említetted, hogy nem volt muzsikus a családotokban. Te mégis ezt az utad választottad. Miért? Volt egyébként más pálya, ami érdekelt?

A hosszú évek alatt összenőttünk, eggyé formálódtunk a hangszeremmel. Ha bánat ért, ha jó kedvem volt, de bármiféle érzést kifejezhettem vele. Ezt óriási dolognak tartottam. Büszkék voltak rám az osztálytársaim is. S mint már említettem, minden vágyam volt eljutni külföldre, szimfonikus zenekarral bejárni a világot.

Érdekelt még az idegen nyelvek rejtelme is. Felvételt nyertem kéttannyelvű gimnáziumba is, de a zene győzött. Igazából édesapám ígéretét is be kellett váltatnom, miszerint, ha Budapestre sikerül a felvételim hegedű szakra, elvisz Salzburgba, Mozart szülőházába. Drága ígéret volt…

 

Szenvedélyes tanító voltál. Nem hiányzik?

De nagyon. A tisztalelkű, gyermeki őszinteség, a szűnni nem akaró szeretet, a sok kis csillogó szempár … és legfőképpen a Tücsökzenekar. 10 éves pedagógus pályafutásom alatt, sikerült egy olyan szuper kis csapatot összehozni, ahová szívesen jöttek zenélni a gyerekek. Megtanultak együttmuzsikálni, alkalmazkodni, ami tovább segítette őket a hangszeres tudás fejlődésében. Megtanulták, hogyan kell színpadon viselkedni. Kicsit viccesen hangzik, de megtanultak játék közben mosolyogni, elvégre a zene a komoly(zene), mi attól még lehetünk vidámak! Nem utolsó sorban csapatépítő szerepe is volt. De volt, hogy itt köttettek a nagy barátságok is.

 

Egyéb (bármi, amit érdekesnek, fontosnak, meghatározónak tartasz) lehet egy elismerés, egy koncert, egy pillanat, egy élmény…bármi. J

Szólamvezetőként fontosnak tartom a szólam összetartó erejét, az egymás iránti bizalmat, ami az elmúlt 10 éveben egyre erősebb. Hálásak. Emberileg, szakmailag egyaránt. Ők az én „szeretem-szólamom”. A SZEKUND.

Van még egy szívügyem: a színház. Puccini Tosca című operájával indítottam ottani „árkos” pályafutásomat. Kell ennél csodálatosabb?