Mesélj kicsit magadról! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?
Gyermekkoromban korán kiderült, hogy jó a zenei hallásom. Evidens volt, hogy ha a nővérem zeneiskolába jár, akkor nekem is ott a helyem. Elég korán eldöntöttem, 5. osztályos koromban, hogy a zenével szeretnék hivatásszerűen foglalkozni. Rengeteg motivációs tényező vett körül (kiváló zenepedagógusok, a Tamási Koncert Fúvószenekar). A középiskolai tanulmányaimat Pécsen végeztem, az egyetemet pedig Szegeden (több országos és nemzetközi trombitaversenyen értem el előkelő helyezéseket). Sikeres próbajátékot követően 2007-től a Miskolci Szimfonikus Zenekar tagja, 2013-tól a Miskolci Bartók Béla Zene-És Táncművészeti Szakgimnázium tanára vagyok.
Mi alapján választottál hangszert? Miért?
A zeneiskolában az ütőhangszerek, a zongora vagy a fúvós hangszerek közül lehetett választani. Egy év furulyatanulás után a harsonát szerettem volna választani, de olyannyira népszerű volt akkoriban a gyerekek között, hogy sajnos nem volt szabad hangszer belőle az iskolában. Így maradt a trombita, abból sok volt.
Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Mi volt a legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?
A kedvenc zeneszerzőm Prokofjev és Bartók. A kedvenc zenekari művem Bartók Concertója. Több emlékezetes pillanat is volt a 11 év alatt. Talán kiemelném a 3 Bartók előadást Hamar Zsolttal és Sztravinszkij: A katona történetét Gál Tamás vezényletével.
Jellemezd magad 3 szóval, kérlek!
Precíz, lelkiismeretes, megbízható.
Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?
Méltóképpen ismerjék el a zenész hivatást a megfelelő fórumokon és legyen ismét vonzó foglalkozás a mai kor gyermekének.
Említetted, hogy Pécsen és Szegeden tanultál. Miben láttad másnak a zenei életet, mint itt Miskolcon?
Nem tudom,hogy mennyire mérvadóak az én emlékeim a kérdéssel kapcsolatban mert már eléggé régi tapasztalataim vannak és sokat változott minden. 15 éve érettségiztem és 10 éve diplomáztam. Azóta nem élek ezeken a helyeken. Pécsett a trombitatanárom a Pécsi Szimfonikus Zenekar (ma Pannon Filharmonikusok) tagja volt és rendszeresen részt vettem a bérletes zenekari koncerteken. Jellemző volt a pécsi zenei életre, hogy a konzis diákok 90%-a járt a szimfonikusok koncertjeire (sajnos Miskolcon ez csak kb. 10-15%). A legügyesebb diákok kaptak fellépési lehetőséget is, mint kisegítő muzsikus a zenekarban. Szorosabb együttműködés volt a város zenei intézményei között (konzervatórium, főiskola, szimfonikus zenekar). Szegedet az ott oktató trombita professzorom miatt választottam. A zenekari koncerteket itt is a diákság nagy része rendszeresen látogatta. Itt is volt lehetőség a szimfonikusokkal fellépni, betekintést nyerni a zenekari munkába. Nyilván a diákévek alatt az ember máshogy tekint az aktuális város zenekarára, mint dolgozó felnőttként.
Szintén szóltál arról, ahogy vonzóvá kell tenni újra a zenész hivatást! Szerinted hol csúszott ez el? Miben volt más a helyzet régen és most? Hol lehet a kiút?
Országos szinten mindenhol probléma a megfelelő anyagi megbecsülés ezen a pályán. Nem arányos a befektetett munkával. A fiataloknak főleg ilyen okból nem vonzó ez a pálya.
Régen is azért tanítottak másodállásban a szimfonikus zenekar tagjai, vagy vállaltak el sok haknit, mert csak a zenekari fizetésből nem lehetett tisztességesen eltartani egy családot.
A kiút: a nemzeti zenekaroknak régiótól függetlenül egységes, tisztességes, nemzeti bér biztosítása állami hatáskörben
Egyéb (bármi, amit érdekesnek, fontosnak, meghatározónak tartasz) lehet egy elismerés, egy koncert, egy pillanat, egy élmény…bármi. J
Nagyon büszke vagyok arra, hogy az együttes tagjai megválasztottak 2009-ben az "Évad Zenészének".
Több olyan próba és koncert volt az elmúlt 11 évben, ahol a kollégák egy-egy szóló zenekari állás után tetszésük és elismerésük kinyilvánításaképpen hosszú másodpercekig dobogtak és kocogtatták a kottapultjaikat a vonójukkal. Azt hiszem ennél nagyobb elismerés nincs egy zenekari muzsikus számára.