Jelenlegi hely

Cs. Mokány Johanna

Született: 
1967.11.04
Szólam: 
Brácsa
Kedvenc színed: 
A sárga minden árnyalata.
Kedvenc ételed: 
Halászlé jó csípősen.
Kedvenc italod: 
Tokaji Aszú.
Kedvenc filmed: 
Kolja, Kóristák.
Kedvenc könyved: 
Minden Márai Sándortól.
Hangszer márkája, típusa: 
Zenekari, Jan Pötzl 1973
Rólam: 

 

Mesélj kicsit magadról, kérlek! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?

Bátyám, Gábor után én is hegedülni tanultam, majd az ő példáját követve választottam a mélyhegedűt vagyis a brácsát. Érettségi után egy hónapig helyettesítettem őt a budapesti MÁV Zenekarban, akkor eldőlt, mindenképp zenekari zenész szeretnék lenni.

 

Mi alapján választottál hangszert? Miért?

Kicsit kényszerhelyzet volt, hegedűs maradok, ha nincs a középiskolában egy kellemetlen tanárom...

 

Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?

Verdi Requiemje nagyon közel áll hozzám, Erich Bergel vezényletével csodálatos koncertünk volt még a 90-es években. Lamberto Gardellivel is épp oly feledhetetlen volt 92-ben Cezar Frank d-moll szimfóniája. Operák közül Puccini Bohémélete, amelyet a pályája kezdetén lévő Fabio Luisi vezényelt 1988-ban Lancianoban, életem első külföldi zenei táborában. A Bartók Concerto mindig nagy élmény. Sorolhatnám tovább is, hiszen rengeteg zseniális szerző van...

 

Jellemezd magad 3 szóval, kérlek!

Kreatív, megbízható, segítőkész.

 

Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?

Örülnék, ha első unokám, Blanka is megszeretné a zenét, s ebben aktívan segíthetném.

 

Budapesthez köthető tehát az első zenei élményed. Mi hozott Miskolcra, s a miskolci Zenekarhoz?

Debrecenben születtem s tanultam, ott ismerkedtem meg férjemmel az egyetemi évek alatt. Ő miskolci, így nem volt kérdés, hogy én költözöm ide.

 

Néhány éve készült egy kritika az egyik budapesti koncertről, ahol a zeneszakértő kifejezetten kiemelte a brácsa szólam hangzását. Ritka az ilyesmi, hogy a brácsát emelné ki egy kritikus. Mit gondolsz mi a Miskolci Szimfonikus Zenekar brácsa szólamának „titka”?

Egy “csónakban evezünk”, így egy-egy nehezebb állás esetén egyszerre mozdul minden lapát illetve vonó, s így jól tudunk kikerülni a “viharból”. Amikor mindenki egyet akar, koncentráltan figyelünk magunkra, s a többi zenészre.

 

Egyéb (bármi, amit érdekesnek, fontosnak, meghatározónak tartasz) lehet egy elismerés, egy koncert, egy pillanat, egy élmény…bármi.

Sajnos, a szakmai “ártalom” minket is elér, sok-sok fájdalom halmozódott fel a vállamban, gerincemben, azon gondolkodtam, milyen más területen tudok tovább dolgozni. Öt évvel ezelőtt elvégeztem egy Bowen kurzust, amelyen olyan technikát sajátítottam el, amely megszüntette ezeket a problémákat. Így örülök, hogy tavaly a zenekarban ünnepelhettem munkám 25. évfordulóját.