Jelenlegi hely

Gál Szilvia

Zenekari ügyelő, kottatáros
Született: 
1975.12.29
Szólam: 
Cselló
Kedvenc színed: 
türkiz
Kedvenc ételed: 
bolognai spagetti
Kedvenc italod: 
mentás limonádé
Kedvenc filmed: 
Büszkeség és Balítélet (a régi és az új is)
Kedvenc könyved: 
Louisa May Alcott regényei
Hangszer márkája, típusa: 
-
Rólam: 

 

Mesélj kicsit magadról! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?

Már általános iskolás koromtól a zenekari és zenetanári foglalkozás volt az, amiben el tudtam magam képzelni. Valószínűleg azért is, mert a hangszeres játék ment a legjobban, ebben voltam a legtehetségesebb. A kecskeméti ének- zenei általános iskola elvégzése után egyenes utam volt a szintén abban az épületben levő zeneművészeti szakközépiskolába. Mindig is a kamarazene és a zenekari muzsika állt közelebb hozzám, ellentétben a szólóhangszeres műfajjal.

 

Mi alapján választottál hangszert? Miért?

A szüleim segítségével választottam a csellót, amelyet azóta sem bántam meg.

 

Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Mi volt a legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?

Nem nagyon tudok egy kedvenc szerzőt, művet megnevezni. Nagyon szeretem Bachot, de Csajkovszkij és Bartók is ugyanígy közel állnak hozzám. Legemlékezetesebb pillanat talán a Kalákával közösen adott koncert volt, 2016-ban Miskolcon.

 

Jellemezd magad 3 szóval kérlek!

Őszinte, alapos, segítőkész.

 

Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként?

Még sokáig egészségesen, örömmel muzsikálni, sok színvonalas produkcióban részt venni.

 

Említetted, hogy Kecskeméten folytattál zenei tanulmányokat. Mi hozott Miskolcra?

A főiskola és a főiskolai tanárom személye, ami Miskolcra hozott. Sikeres felvételi után itt végeztem el a főiskolai tanulmányaimat Iván Klára tanárnőnél.

 

Szintén elmondtad, hogy a zenekari munka érdekelt igazán mindig, nem a szólóhangszeres muzsikálás. Miért?

Már a zeneiskolában játszhattam kamarazenei és zenekari együttesekben. Ez a szakközépiskolai és a főiskolai tanulmányaim alatt  még intenzívebben folytatódott, sokféle kamara összeállításban, szimfonikus- és vonószenekari együttesekben játszhattam, megismerhettem különféle korszakok, zeneszerzők műveit, melyek maradandó élményt nyújtottak és a kamaramuzsikálás, együtt zenélés örömét is. A főiskola alatt és után abban a szerencsében volt részem, hogy bekerülhettem a Reményi Ede Kamarazenekarba, és a Miskolci Szimfonikus Zenekarba, amely az akkori álmaimat valóra váltotta.

 

Egyéb (bármi, amit érdekesnek, fontosnak, meghatározónak tartasz) lehet egy elismerés, egy koncert, egy pillanat, egy élmény…bármi. J

Nem volt könnyű egy idegen városban letelepedni, beilleszkedni, de a kollégák a zenekarban és elsősorban a szólamban úgy érzem megkönnyítették ezt nekem, amit szeretnék utólag is megköszönni.