Jelenlegi hely

Kurucz János

Született: 
1978.10.26
Szólam: 
Nagybőgő
Kedvenc színed: 
nincs kedvenc színem. Mindennek megvan a maga színe
Kedvenc ételed: 
A feleségem főztje. Bármi legyen is az. De tényleg.
Kedvenc italod: 
A finom jó minőségű sör és száraz vörösbor.
Kedvenc filmed: 
Forest Gump. Szerelmünk lapjai. A bátorság emberei.
Kedvenc könyved: 
Biblia
Hangszer márkája, típusa: 
-
Rólam: 

 

Mesélj kicsit magadról, kérlek! Miért választottad a zenész szakmát? Hogyan lettél muzsikus? Milyen út vezetett a zenekari tagsághoz?

Három gyermekes családapa vagyok. Mélyen Isten félő. Hiszem, hogy ha kérjük, közvetlen kapcsolatunk lehet vele és ha engedjük akkor Ő vezet minket az életünkben.

Érdekes a szakma választásom. Többször ott akartam hagyni a zenész életet. A miskolci diplomám után úgy terveztem, hogy átnyargalok a programozó matematikára. De amikor készültem a koncertre, éreztem, hogy nincs szebb szakma ennél. Az embereknek lelki ajándékot adni és erre a zene is egy lehetőség. Így ülök be minden próbára és koncertre. Így lettem muzsikus.

Az egyetemi éveimet Grazban töltöttem. Szerettem volna külföldön maradni, de magánéleti gondok miatt haza kellett jönnöm. Ekkor épp volt egy próbajáték Miskolcon. Először egy fél évig fél állást nyertem, aztán az akkori nyugdíjazásoknak köszönhetően egészre emelkedett a státuszom.

 

Mi alapján választottál hangszert? Miért?
A hangszer választott engem. Gyermek koromban hegedűn kezdtem a zenével való ismerekdést. A középiskolai felvételi nem sikerült hegedű szakon. Viszont szerencsémre Debrecenben a felvételin bent ült a bőgő tanár. Azt mondta nekem: "A hegedű felvételi nem sikerült, de olyan jól megtermett legény vagy és látok benned zenei fantáziát, nincs kedved bőgőzni?" Akkor még azt sem tudtam mi fán terem a nagybőgő, de igent mondtam. A szolfézs felvételi viszont nem sikerült. Közgászba viszont maximális pontszámmal felvettek. Kértem Istent, hogy ha zenésznek kell mennem akkor sikerüljön a pótfelvételi. És lám két hónap múlva négyes tesztet írtam. Ezért mondom, hogy a bőgő választott engem.

 

Kedvenc zeneszerződ, zenekari műved? Legemlékezetesebb pillanatod a zenekarban?

Nincs abszolút kedvenc zeneszerzőm. Játszani mégis Mozartot és Wagnert szeretek.

Sok meghatározó zenei élmenyem van. De hármat emelnék ki, ahol tényleg felállt a hátamon a szőr. Az első amikor először hallottam Mozart Requiemet zeneirodalom órán. A második amikor először játszottam a Verdi Requiemet Miskolcon Kovács László vezényletével és az állami kórussal. A harmadik, amikor a tiroli Wagner fesztiválon a Walkürt játszottuk, és a tűzvarázs részhez értünk. Az egyébként kemény karmester is elérzékenyült, de nekem sem maradt szárazon a szemem.

 

Jellemezd magad 3 szóval!
Toleráns. Alkalmazkodó. Nyugodt.

 

Mi a legnagyobb vágyad muzsikusként? 
Hogy a körülöttem lévő zenészek is legalább akkora lelkesedéssel játszanak, amilyennel én és tényleg adni akarjanak a közönségnek.

 

Említetted, hogy a programozó matematikában, a gazdasági- és reál tárgyakban is tehetséges vagy. Sosem fordult meg a fejedben, hogy mégis azt választod hivatásul?

Ahogy említettem, a miskolci főiskolai tanulmányaim végén szerettem volna váltani. Még a számítógép asztalt is megvettem. Aztán mégis a muzsikusság mellett maradtam.

 

Miért? Mit ad neked a muzsikálás?
Lelki nyugalmat. Sokszor előfordult, hogy feszült voltam és a hangszeremmel eltöltött néhány perc teljesen megnyugtatott. Hiszem, hogy a zene is, mint a többi művészet Isten egyik ajándéka a lélek ápolására. Amikor az ember zenél, ezt az ajándékot közvetíti vagy adja tovább.

 

Szeretnéd, ha gyermekeid is ezt a pályát választanák? Miért?

Mindenképpen szeretném, hogy zeneértő emberek legyenek és játszanak valamilyen hangszeren. Amint mondtam a zenének pozitív lélek és személyiség formáló hatása van. Különösen a gyerekeknél. Bizonyítja ezt a Venezuelában folytatott nagyszabású zenei nevelési program. Azután, hogy hivatásuknak választják-e azt nem tudom. Mindenesetre ha igen, akkor egy gyönyörű, de igen nehéz szakmát választanak.

 

Egyéb (bármi, amit érdekesnek, fontosnak, meghatározónak tartasz) lehet egy elismerés, egy koncert, egy pillanat, egy élmény…bármi. J
Amikor a lányaim kibujtak. A születésüket látni életem legmeghatározóbb élménye volt.

Amikor a 2 és 4 éves lányaim az esti puszinál átkarolnak és azt mondják "Szeretlek apa".  Szerintem egy apának nem kell ennél nagyobb elismerés. Igyekszem vigyázni erre.